Tiltakozás a Gyurcsány Ferenc elleni koncepciós eljárás miatt

Quoted post


Vendég

#5716 Re: Re: Re: Re: A szemlőhegyi villáról, ahol Gyurcsány lakik

2011-11-23 19:26

#5715: - Re: Re: Re: A szemlőhegyi villáról, ahol Gyurcsány lakik

Könnyű volt, büdöskomcsi patkány. Az I. világháborúban többszörösen kitüntetett, majd a két világháború között a Ferroglobus vezérigazgatójaként dolgozó, zsidó származású Sebestyén Aladártól 1952-ben, a büdöskomcsi férgek által elzabrált Apró-villa története jól ismert és jól dokumentált, könnyen előkereshető.

Válaszok


Vendég

#5717 Re: Re: Re: Re: Re: A szemlőhegyi villáról, ahol Gyurcsány lakik

2011-11-23 19:32:57

#5716: - Re: Re: Re: Re: A szemlőhegyi villáról, ahol Gyurcsány lakik

Egy érintett véleménye antiszemitizmus-témában:

Vörös Ferenc:
Akik másodszor is kifosztották a zsidóságot.
Az utódok sem tesznek semmit!

Létező és gerjesztett antiszemitizmus van Magyarországon állítja Vámos György, aki hangsúlyozottan leszögezi, hogy teljesen privát emberként mondja el véleményét. Sokakkal ellentétben ő 1990 előtt is zsidónak vallotta magát, és hosszú évek óta foglalkozik a magyar zsidóság problémájával

Vámos György azt mondja, miközben az elrabolt zsidó pénzek sorsa 2020-ig titkosítva van, az nyilvánvaló, hogy a negyven év kommunizmus időszakában másodszor is kifosztotta a magyar zsidóságot egy olyan társaság, amelynek utódai még mindig tehetnének azért, hogy a "lopott holmi" visszakerüljön jogos tulajdonosához. Természetesen - véleménye szerint - az elrabolt nem zsidó vagyonok ügyét is egyszer és mindenkorra rendezni kellene. Vámos György jellemzőnek tartja, hogy a jelenlegi miniszterelnök is egy olyan házban él, amelyet 1944 áprilisi elhurcolásáig a tulajdonos, egy magyar zsidó, Sebestyén Aladár lakott. Mint a Magyar Nemzet is megírta: "az épületet 1944 áprilisában a nyilasok mint zsidó vagyont még nyilvántartásba vették". Mint Vámos mondja, az épületben később mások is "megfordultak", mígnem 1952-ben a magyar állam rátette a kezét, s így került utóbb Gyurcsány Ferenc apósának, Apró Antalnak a birtokába. Holott Sebestyén Aladár túlélőként hazatért, s a párizsi békeszerződés értelmében vissza is kellett volna kapnia vagyonát. Csakhogy a kékcédulás választásokon győztes kommunisták fütyültek a jogra. Ugyanilyen alapon zsidó és nem zsidó állampolgárok sokasága veszítette el mindenét, ám igazi kártalanításra azóta sem került sor. Hiszen ekkor már az új lakók érdeke mást kívánt. Volt, akit azért ítéltek el, mert a lakását az ÁVO kinézte magának. Sőt, Péter Gáborék azon fáradoztak, hogy jó pénzért kiengedjék az országból azokat a zsidó honfitársainkat, akik teljes vagyonukat itthagyták. - Sajnálatos módon a rendszerváltás utáni magyarországi zsidó vezetés sem foglalkozott erélyesen ezekkel az igazságtalanságokkal. A reprivatizáció mindmáig elmaradt - mondja Vámos György. - Sokkal inkább valamilyen kompromisszumra törekedtek a mindenkori magyar állammal. Még azoknak a javaknak a visszaadására sem volt lehetőség, amelyekről világosan kiderült, hogy ki volt egykoron a tulajdonosa. Akárpótlás esetében pedig, ha az érintettek meghaltak, egyenes ági rokonaiknak sincs joguk jóvátétel igénylésére. Mint mondja: a baj forrása az, hogy az igazi rendszerváltás nem történt meg. Olyan világ van, ahol a hatalomban, szervezetekben, médiában ott ülnek azok, akik az állambiztonsági jelentéseket megrendelték, vagy éppen besározódtak. A médiában most Izraelt és Amerikát dicsérők 1990 előtt a "Nagy Testvért" dicsérték, 1990 előtt teljes mellszélességgel Izrael ellen dolgoztak. A média jeles képviselőinek még senki nem tette fel azt a kérdést, hogy a holokauszt szót miért nem lehetett leírni a sajtóban? Talán ezzel kellene foglalkoznia a sok önkéntes, antiszemitizmus rémével előhozakodó, liberális gondolkozónak - háborog Vámos úr. - Sokakkal ellentétben, sem cionista, sem szamizdatos nem voltam, mégis többször megtagadták tőlem a kiutazási engedélyt - állítja. - Például 1985-ben a mauthauseni láger emléknapján nem vehettem részt, de ebben az időben azok, akik most a gyűlöletbeszédet nem akarják törvénybe iktatni, különböző ösztöndíjjakkal, szamizdatosként külföldön tanultak. Sajnos, a magyar zsidóság súlyos identitászavarban szenved, amihez a holokauszt borzalmai mellett a mind a mai napig fel nem tárt múlt és az 1945 utáni jobboldaltól való állandó páni félelem is nagyban hozzájárul. Az elmúlt tizenhat évben sem sikerült kideríteni, kik a felelősek az államkasszából eltűnt németországi kárpótlási pénzekért. Az aranyvonat ügyében is csak kompromisszumos megoldás született, de a legszomorúbb, hogy különböző önkéntes ügyvivők, akik igaz, hogy soha egy forintot zsidó célokra a Mazsihisznek nem fizettek, meg akarják váltani a világot. Egymás között konferenciákat és vitafórumokat szerveznek, ezáltal egyértelműen kizárva annak a lehetőségét, hogy bármilyen megoldás szülessen. Ez annál is inkább így van, mert ezek az önjelölt szószólók soha nem hajlandóak a jobboldal képviselőivel vitába bocsátkozni, egyáltalán meghallgatásra sem méltatják a másik felet.
Ki itt az antiszemita, elvtársak?
Piruljon el vörös képetek!