#558: - Re:

Kedves Bajtárs!

Én nem voltam katona mégis férfinak érzem magam!

1. Én nem voltam a West balkánban, sőt egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt években hányszor voltam szórakozni és hány korsó sört gurítottam le!
Olyan az élethelyzetem, hogy nekem se kamasz koromban se most nincs se időm, se pénzem se energiám szórakozni járni és betépni! A napi megélhetés és a kilátástalan jövőm építése teljesen leköt.

Ugyanakkor amit a katonaság nem adott és nem tanított meg azt megadta és megtanította az élet.

Nem csak a katonaságnál parancsolnak az embernek, hanem a munkahelyen és a sportban is! Én mind kettőt csinálom egyszerre. És ha nem teljesíttem a nagyfőnök vagy az edző utasításait akkor fel is út le is út.

-ha már ilyeneket írsz feltételezem neked csak a katonaságnál tudtak parancsolni. Sajnálom szegény főnöködet!

2. Ha neked valaki attól férfi hogy szitává tudja lőni a másikat vagy szakszerűen tudja elvágni a másik torkát beszéljünk meg egy találkát! Én szívesen elvágom a tiédet, ha ez kell, hogy a szemedben férfi legyek!

#565: Karesz - Re: Re:

Te kis köcsög nethuszár, azért nem voltál katona, mert szar kis buzi vagy.

#565: Karesz - Re: Re:

Kedves "bajtárs"!

Mi sosem leszünk bajtársak!És ez jól is van így...

Azt nem kérdezem meg, miért nem voltál katona..?!Elég annyi, hogy nem voltál...

Túl sok oka nem lehetett.....

Ennélfogva olyan dologról ítélkezel, aminek a belső viszonyait, a speciális lelki velejáróit nem ismered..(az, hogy valakik meséltek róla ezt-azt, az édeskevés.. és általában ezeknek a meséknek a fele sem igaz, mivel a kocsmai anekdotázás körébe tartozik)..

Valóban a munka és a sport is adhat tartást , nevelheti az embert...de a hadseregben töltött idővel azért ne vesd össze..Nem ugyanazok a függelmi viszonyok...A hadsereg nem munkahely...a katona nem dolgozó.

Írod:  "fel is út, le is út..." Nos, valóban...Biztosan vannak félelmetes főnökök és félelmetes edzők is, de a parancsnok az egészen más...(de te ezt nem tudhatod, mert soha nem érezhetted a különbséget) A parancsnok , az nem csak főnök...a parancs, az nem szimpla munkautasítás....ha nem teszed amit parancsolnak, békében börtön, háborúban golyó...nem fel is út, le is út...Ennyivel nem lehet megúszni!

Az élet sokmindenre megtaníthat (ezt nem vitatom), de ha az életedben benne van a hadseregben töltött idő is (ami egy speciális viszonyok között töltött időszak),mindaz a jó és rossz, amit ott át lehet(kell) élni, amire ott rákényszerül az ember, akkor bizony ez a tudás csak növeli az élettapasztalatodat.Semmiképpen sem árt.(persze egy normális pszichéjű , átlagembert alapul véve....)

Ne hidd, hogy a katonaságnál tudtak csak parancsolni nekem...Én magamnak is tudok parancsolni....Mert az apám úgy nevelt, hogy ne rinyáljak, és ne az ellenkező irányba induljak,  ha olyasmit kell tennem, ami esetleg nem tetszik, vagy nincs kedvem hozzá...vagy amit a hazám, az országom, a törvények megkövetelnek tőlem..és megkövetelték nagyapámtól, aki a Doberdónál harcolt, vagy apámtól aki az orosz fronton...Meg kell tanulni szolgálni a hazádat!!!...Nem a kormányodat, mert az lehet bármilyen...A HAZÁDAT!Kicsi koromtól kezdve rendre és kitartásra neveltek..(EMBERSÉGRE).Pedig én nem is sportoltam hivatásszerűen...Valahogy mégis kialakult...

Rosszul gondolod, vagy túl sok bugyuta akciófilmet néztél és abból gondolod úgy, hogy a katona egyenlő a gyilkológéppel...csak lő, mint egy állat....és torkokat vág el...Ez baromság!(apropó: nem tudom , miféle fegyelmezett sportoló az, aki ismeretlenül szeretné elvágni valaki torkát....Mindenesetre érdekes!)

A katona az utolsó, aki háborút, vagy vért kíván..Pontosan azért, mert tudja mivel jár a háború....Csak a civilek hiszik azt, hogy a katonák ülnek a laktanyákban és alig várják, hogy háború legyen és ölhessenek...

Esetleg ajánlom figyelmedbe  Mel Gibson: Katonák voltunk  c. filmjének legutolsó sorait...Ott elmondják a katonák lelkületének a lényegét...Nézd meg!...és gondolkodj el rajta...

Nem megsértődni kell...és személyed elleni támadásnak venni, ha valakinek más az álláspontja...

Látod? Ha egy kis időt szolgáltál volna a katonaságnál, nem használnád ezt "gyere ki a hóra , öcsém" vidéki kocsmahős stílust...Ott ugyanis az ilyet nem szeretik...Hőzöngésnek számít....Nem egy  nagyarcút láttam összetörni, amikor igazán szükség lett volna a keménységre, kitartásra....Úgyhogy ezt inkább mellőzd a jövőbeni életedben, mert visszatetszést szül ... és nem is illik valamirevaló sportolóhoz....

Mindezektől függetlenül akceptálom a véleményed...de ugyanezt elvárom én is!