#22: agnes -

Mások nevében is köszönöm, kedves Ágnes. 25 éve vagyok a pályán, és ha az ilyen mondatok nem éltetnének, már rég menekültem volna az iskolai jelenlegi valóság elől. Igazából ez tartja életben az oktatást: a tanárok embersége és kötelességtudása. Nem fizetik a helyettesítést, a kirándulást, a felkészítést, a korrepetálást, a szemléltető eszközök készítését, a jótékonysági bálszervezést... stb. ? Csináljuk, mert ha nem, sérülne a gyerek, a nevelés. Visszük a vállunkon az egész roskadozó rendszert. Az idősebb kollégák remélik, hogy lassan nyugdíjba menekülhetnek, a fiatalok elmennek vagy kiégnek, belefáradnak a napi küzdelmekbe. Most az iskolák léte a tét, de azért bele lehetne komolyabban nézni az oktatás-nevelés kérdésébe is! 3 diplomával és egy tanári szakvizsgával ki fog engem ellenőrizni, felülbírálni? Neki milyen végzettsége és gyakorlata lesz?

Emlékszem, amikor HR kampányolt, hallottam a beszédeit, és most először azt gondoltam, végre egy ember, aki megérti a közoktatás nagyon nagy gondjait. (Mert azok vannak, látszik a gyerekeken.) Arról beszélt, vissza kell állítani a "megnyomorított" tanártársadalom presztizsét, hitét, erősíteni kell a diákok küzdőszellemét (mert nincs nekik a tanulás és érvényesülés kilátástalansága miatt), vissza kell hozni a társadalomba a pedagógusok megbecsülését, hiszen ez a kulcsa mindennek. NOS? MI LETT EBBŐL????

SEMMI! Pontosan az ellenkezője.

És valóban mindaddig működnek az iskolák, mennek a vizsgák és az érettségik, születnek a bizonyítványok, míg a tanárok lehajtott fejjel csinálják a lehetetlent is: tanítanak hidegben, veszik a krétát, a maguk pénzén fénymásolnak, mennek kirándulni ingyen (sőt, ők fizetik a saját szállásukat és utazásukat) stb. Sikerült az elmúlt időszaknak egy lelkiismeretes és szorgalmas "napszámost" kinevelni, hiszen a problémák felvetésére egy a válsz: 50-en állnak a helyedre.

Hol van itt a nevelés és a tanítás becsülete?