Aki úgy gondolja ,hogy a pedagógus társadalom hisztizik, egy hét után türelmetlen el kell, hogy szomorítsam, nem erről van szó!! Kő kemény valóság, amit már leírtak a kollégák. Elfogadhatatlan, tűrhetetlen ami az iskolákkal és a pedagógusokkal történik. Már megint, de úgy is fogalmazhatnék, hogy még mindig a "nemzet napszámosait" tapossák a földbe, alázzák meg, hozzák méltatlan helyzetbe. A "sikertörténet" a következő- nincs az intézményünknek jóváhagyott neve, nincs érvényes bélyegzőnk, nincs költségvetésünk, nincs egy fillér pénzünk és nem is lesz( ha bármi történik, majd fizetjük a saját pénzünkből!?)!! De van félévi bizonyítványa a gyerekeknek, amit a tanárok lelkiismeretes munkával kitöltöttek- időre- de nem tudjuk mivel lebélyegezni, mert nincs aki eldöntse, és jóváhagyja a névváltozást. Hát ha ez sikertörténet, akkor egyesek fogalom zavarban szenvednek. Van viszont napi jelentés, táblázatok tömkelege, aminek kitöltési határideje nem teljesíthető. Az igazgatók titkárnői feladatokat látnak el, vagy a tankerületi igazgató utasítására leveleket írnak - a tankerületi igazgató nevében- , mert ő sem tudja teljesíteni a határidőt. Lehetetlen felelősség teljes munkát végezni, felelősségteljes jelentéseket adni.
Az is igaz, ha csak a gép előtt ülünk és panaszkodunk a helyzet nem változik. Kérek minden kollégát aki, egy kicsit is szívügyének érzi az oktatást ne hagyjuk hogy így bánjanak velünk ezt tegyék a jól működő iskolákkal. Fogjunk végre össze, csatlakozzunk a Szilágyi iskola pedagógusaihoz. Lehet, hogy ez az utolsó esélyünk, bizonyítsuk be, hogy mi is érünk valamit ebben az országban, nemcsak az orvosok vasutasok stb. Ha nem így lesz megérdemeljük mindazt, amit velünk tesznek.
HAJRÁ MAGYARORSZÁG, HAJRÁ PEDAGÓGUSOK!!

#49: HISZTI A KÖBÖN - Jólenneha!!

Kedves Jólenneha!! Igazad van és mindannyiótoknak, akik a témában végre megszólaltatok. Jómagam is tanár vagyok és 37 évi munkával és szakszervezeti tagsággal a pályán. Alapszervezeti titkárként figyelemmel kísértem, hogy mit próbált megtenni Galló Istvánné és a többi érdekvédelmi szervezet a változtatások komolysága érdekében, de ha nincs egy támogató közösség mögöttük, akkor csak félvállról kezelik őket és itt az eredmény. Nagy igazság, hogy a mai világunkban csak akkor megy tüzet oltani bárki, ha ég a saját háza is. Ez a közoktatás átalakítás soha nem lesz sikertörténet, ha a benne dolgozókat nem vonják be az előzetes szakmai tárgyalásokba, érdekegyeztetésekbe, és ez nem történt meg. Remélem, hogy még nem késő és nem döl össze végérvényesen a ma még tanárok, igazgatók szakmai és hivatásbeli munkája által működni képes oktatási rendszer. Az irracionális  racionalizáláson kívül törődik ma még valaki a kormányban a nemzet jövőjével, a gyerekekkel felelős szeretettel a pedagógusokon kívül?