A tőkekorrekcióról senki nem beszél és a bankok is hallgatnak!

Tisztelt Dr. Áder János köztársasági elnök úr!

 

Alulírott Járvás Éva magyar állampolgár, állampolgári alkotmányos jogommal élve és alkotmányosi kötelességemnek eleget téve kérem Dr. Áder János köztársasági elnök urat, s ezzel egyben felszólítom a Magyar Országgyűlést, hogy azonnali hatállyal érvénytelenítse a 2014. évi LXXVII törvényt az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről.  

Ezzel egy időben a Magyar Országgyűlést szólítsa fel, hogy alkosson törvényt arról, hogy a deviza nyilvántartású kölcsönök okán egy magánjogi kereskedelmi bank se kezdeményezhessen végrehajtási illetve behajtási eljárást ügyfeleikkel szemben és a folyamatban lévő jogalap nélküli végrehajtások és behajtások megszüntetésre kerüljenek.  

Utasítsa a kormányt arra, hogy dolgozza ki a magánjogi kereskedelmi bankok által meglopott lakosság kárpótlását, mivel ez a nagyméretű bűncselekmény nem jöhetett volna létre az kormány cinkos együttműködése nélkül.  

Kérem tegyen feljelentést a legfőbb nyomozati hatóságnál és indítványozzon hatékony nyomozást a bűncselekményért felelős személyek megállítására.    

Indoklás   A 2014. évi LXXVII törvénnyel a Magyar Országgyűlés egy véghez vitt bűncselekményt foglalt törvénybe, ami önmagában is érvényteleníti ezt a törvényt. Érvényességét erőszakkal a társadalomra terhelni a bűn folytatólagos elkövetésével egyenlő.

A bűncselekményt a magánjogi kereskedelmi bankok egymással szövetkezve és egységesen végrehajtva a lakosság kifosztására sikkasztással követték el. Visszaéltek a lakosság bizalmával és a gyenge pénzügyi felügyelet dilettantizmusával. Remélhetőleg nem szándékos együttműködésről van szó.

A magánjogi kereskedelmi bankok sikkasztása a deviza nyilvántartású kölcsönszerződések megszegésére épül, mely cselekedet okiratilag bizonyítható. A bizonyító erejű okiratok a deviza nyilvántartású kölcsönszerződések, az ügyfelek folyószámla kivonatai, kölcsönszerződésekhez kapcsolható kölcsöntőke nyilvántartás és az ügyfeleknek megküldött elszámló levél.  

Bizonyítható, hogy a magánjogi kereskedelmi bankok a szerződéskötés pillanatától szerződésszegést követtek el, mivel nem teljesítették a szerződésekből rájuk eső kötelezettségüket.

„devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és forintban törlesztett” kikötésből a forintban folyósítás nem teljesen történt meg. A külföldi deviza árfolyamához igazított tőkekorrekciót a futamidő alatt nem elég egy nyilvántartásban feltüntetni, hanem azt az ügyfél rendelkezésére kellett volna bocsájtani. Csak a rendelkezésre bocsájtással válik a kölcsön részévé és csak ebben az esetben keletkeztet fizetési kötelezettséget, melyet a megemelt törlesztőrészlet követelésével a bankok realizáltak is. Szolgáltatás nélkül szedtek be ellenszolgáltatást, mivel a megemelt, de rendelkezésre nem bocsájtott kölcsöntőke részre is szedték a kamatokat.   

Hivatkozás:   Kúria 6/2013 PJE szerint és a kölcsönszerződések szerint is: “külföldi devizában nyilvántartott de forintban folyósított és forintban törlesztett”  

Ebből a szerződéses kikötésből csak a törlesztések valósultak meg, de a rendelkezésre bocsájtás csak részben.  

A bankok értékállóság biztosítása érdekében egy állandó változó értéket építettek be a szerződésekbe és a külföldi devizához kötötték annak teljesítését. A teljesítés azonban mindkét szerződő féltől alappal elvárható.  

A futamidő alatt, a havi törlesztőrészletek kiszámításánál a bank korrigálta a törlesztőrészletet a külföldi deviza árfolyamváltozására hivatkozva, ugyanekkor neki korrigálnia kellett volna a kölcsöntőke részt is folyósítással. A bank csak akkor számíthatott volna fel megemelt pénzhasználati díjat, azaz megemelt kamatot és követelhette volna a megemelt törlesztőrészlet fizetését az ügyféltől, ha a tőkeemelést előtte az ügyfél rendelkezésére bocsájtotta volna. A megemelt törlesztőrészlet kiszámításához szükségszerűen el kellett végezni a tőkekorrekciót. Ehhez a külföldi devizában nyilvántartott kölcsöntőkét forintra számította át. Az átszámítás még nem keletkeztet fizetési kötelezettséget. Egy nyilvántartás nem kölcsön. A tőkekorrekció az adós folyószámláján történő megjelenéssel vált volna kölcsönné, ami törlesztére kerülhet. Akkor vált volna a követelés részévé, ha a bank elvégzi a forint tőke korrekcióját folyósítással, azaz rendelkezésre bocsájtással. Ezt nem tette meg.  

Helytelen és elutasítom azt a banki védekező hozzáállást, hogy a kölcsöntőke nem került forintosításra az egyes törlesztőrészletek megállapításakor, mert ha úgy lett volna is szerződésszegésnek minősül, mivel az ügyfeleknek a bank forintkölcsönt folyósított. A folyósított forintkölcsön törlesztőrészletét a forint kölcsöntőke alapján számíthatja csak ki. Egy forintkölcsön tőkerészét nem számíthatja úgy ki, mintha devizakölcsön lenne.  Az értékállósági kikötés nem a tőkéhez, hanem csak a termék árához, azaz a kamathoz kapcsolható fogalom. Gyakorlatilag a forint kölcsöntőke a futamidő alatt nem változhatott volna. De mivel változtatta a bank a forint kölcsöntőke összegét is, ezért az az ügyfél rendelkezésére is kellett volna bocsájtania. Ez a rendelkezésre bocsájtás a tőkekorrekciók alkalmával nem történt meg.  

Hivatkozás:   Kölcsön: “Ptk. 523 § (1) “Kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsájtani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.”  

Kölcsönszerződés az Hpt. Szerint “pénzösszeg rendelkezésre bocsájtása a hitelintézet részéről, melyet az adós a szerződésben megállapított időpontban, kamat ellenében köteles visszafizetni.”   Az adósok teljesítették a rájuk eső törlesztési kötelezettséget (tőke + kamat + költségek), a bankok nem teljesítették a rájuk eső tőkekorrekció rendelkezésre bocsájtását.  

Mivel a bankok elmulasztották ezt a korrekciót a gyakorlatban teljesíteni, ezért alaptalanul és jogtalanul éltek az árfolyamkockázat adósra terhelésével a törlesztőrészletekben. Ez nem mond ellent a Kúria azon megállapításának, hogy az árfolyamkockázatot az adósnak kell viselni, mert ez csak teljesített szolgáltatásra érvényes. A Kúria kimondta ugyan, hogy az árfolyamkockázatot teljes egészében az adósnak kell viselni, de nem tért ki a tőkekorrekció kérdésére. Bizonyára azért, mert erről még senki nem kérdezte.  

Sajnálatos, hogy sem a kormányban, sem a parlamentben nincs egy olyan szakember akinek ez feltűnt volna a törvény előkészítése során, a civil jogvédőkkel meg nem hajladó tárgyalni a kormány.  

A Kúria nem tért ki a tőkekorrekció kérdésére, nem részletezte, hogy a kölcsön elemeire hogyan hat az árfolyam le vagy felfele mozgása. Az, hogy az árfolyamkockázatot teljes egészében az adós viseli, nem jelenti azt, hogy a bank felmentést kap a törvényileg előírt kötelezettsége alól.

Egy magánjogi társaság profitszerző szerződéses kikötése nem írja felül a hatályos törvényeket. Mivel a bankok a szerződések teljesítését külföldi devizához kötötték, ezért egy állandóan változó elemet építettek a biankó kölcsönszerződésekbe, ami a külföldi deviza árfolyama. Ez a változó mindkét oldalon változásokat eredményez és kötelezettségeket ró mindkét szerződő félre, tehát mindkét szerződő félnek a maga oldalán kell a teljesítést megtennie a változó függvényében. A Ptk, Hpt és a számviteli egyensúly is megkívánja a tőkekorrekciót és annak következményeit viselni rendeli mindkét oldalon. Az ügyfél vállalja az ebből eredő törlesztőrészlet növekedést, a banknak pedig folyósítania kell a korrigált tőkerészt minimum kamatperiódusonkénti elszámolásban.  

Ennek értelmében a helyes eljárás az lett volna, hogy a bank rendelkezésre bocsájtja a tőkekülönbözetet, az adós pedig viseli a korrigált tőkének megfelelő törlesztési és kamatterheket.  Az adósok teljesítették a vállalt kötelezettségüket a bankok pedig nem. Minden baj ebből a banki nem teljesítésből származtatható. Ezzel a bankok jogtalan haszonhoz jutottak az adósok kárára. Szolgáltatás nélkül számítottak fel ellenszolgáltatást, konkrétan a nem folyósított kölcsöntőke részre is számítottak pénzhasználati díjat, azaz kamatot és a nem folyósított megemelt kölcsöntőkét is törleszteni követelték.  

Ezzel a magatartással a bankok szerződésszegést követtek el, jogalap nélküli haszonszerzés céljából.  

Nem fogadható el az a banki védekezés, hogy a tőkekorrekció nem szerepel nevesítve a szerződésekben, mivel a szerződéseknek és annak teljesítésének a hatályos törvényeknek meg kell felelniük. Egy magánjogi banki biankó szerződés nem írhatja felül a hatályos jogszabályokat.  

Minden ügyfél joggal értelmezte úgy a szerződését, hogy ha ő teljesíti az abban foglaltakat, akkor a bank is eleget tesz ennek a kötelezettségének. Az ügyfeleknek nem kellett volna arra gondolniuk, hogy a bankok eleve szerződésszegésre készülnek. A bank tudta, hogy nem fog teljesíteni, de erről az ügyfeleket nem tájékoztatta a pénzügyi termék értékesítésekor.  

Az, hogy a bankok jól tudták, hogy a deviza nyilvántartású szerződések kapcsán sikkasztást fognak elkövetni előre megfontoltan, az is bizonyítja, hogy nem csak egy banknál, nem is néhánynál, hanem az összesnél tapasztalható ez a csaló magatartás. Fenn áll a gyanú, hogy kartellben szövetkezve előre eltervezetten követték el ezt a magyar társadalmat sújtó gyalázatos fosztogatást. Ha valamely ügyfél érdeklődött a bankjánál és rákérdezett a részletes elszámolásra, cinikus elutasító választ kapott azzal, hogy a bank árképzése BANKTITOK. Két szerződő fél között létrejött szerződéssel kapcsolatos információ nem lehet titok egymás közt, főleg, ha az kötelezettségekkel jár.    

A szerződésszegés fogalma:  Minden olyan magatartás, körülmény vagy állapot, amely – a szerződésbe ütközik, vagy – egyébként sérti valamelyik szerződő fél szerződésben védett jogait. Van objektív és szubjektív szerződésszegés.

Szubjektív szerződésszegés fogalma: ha a szerződésbe ütköző állapot bekövetkezése valamelyik fél felróható magatartására vezethető vissza.      

A bankok magatartása nem egyszerű szerződésszegés, hanem kimeríti a különösen nagy összegű sikkasztás bűncselekményét is.  

Hivatkozás:   Btk. 372.§ (1)  Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik sikkasztást követ el.”  

 

Tisztelt Dr. Áder János köztársasági elnök úr!

 

Ön a 2014. évi LXXVII törvény aláírásával egy előre megfontolt szándékkal bűnszövetségben elkövetett sikkasztás törvénybe foglalását fogadta el. Ez a törvény érvénytelen.  

Bűncselekményt nem lehet törvénybe iktatni és az egész társadalomra ráerőszakolni!  

 

Kérem, eskűjéhez hüen tegyen eleget kötelezettségének.        

 

Érd, 2015. május 30.        

Tiszelettel várom szíves intézkedését:  

 

Járvás Éva

2030 Érd, Riminyáki út 61.