Rokkantvadászat...

A "Rokkantsági nyugdíj kontra rehabilitációs járadék" című fórumon már közzétettem ezt a kis "szösszenetet" és megjegyzéssel együtt(!), teljes terjedelmében bemásolom.
A tájékoztatóhoz néhány szó magamról.
Én egy III. csoportú végleges, saját jogú rokkantnyugdíjas vagyok, tisztelt kormányunk jóvoltából december 31-ig. Utána jogfosztott ember leszek, aki korábbi, munkaviszony és járulékfizetés alapján megállapított nyugdíja helyett (ez egy szerzett jog - amihez a világon sehol nem nyúlnak hozzá demokratikus államokban, de nálunk megtehetik!) alamizsnát kap január 1-től! - ami nem kötelezi semmire sem az államot, bármikor felfüggesztheti és a még emelnie sem kötelező.
III. csoportú rokkantként egy kevés munkát vállalhattam, amit még elbírt a szervezetem, és nagyon kicsi pénzért...
Hozzáteszem, a III. csoportú rokkantság éppen erről szól, hogy a munkaképesség 67%-a elveszett, de 33% megmaradt, és értelemszerűen keresetkorláttal pár órát lehet(ett) dolgozni, mivel rokkantnyugdíj nagyon kevés, a megélhetéshez egy egyedülálló ember esetében biztosan nem elég. Ha ehhez hozzátesszük a havi 20 ezres gyógyszerkiadást, a speciális diétát, akkor látható sokkal több kell az életünk fenntartására, mint egészséges korunkban. Én mellé egészségügyis is voltam, ahol méltatlanul alacsonyak a bérek, és mindig is azok voltak.
Kellett is a kereset, mert a fokozódó infláció (amikor pár %-ról beszéltek, a kenyér ára pl. a duplájára nőtt!), az állandóan emelkedő rezsi, az állandóan emelkedő gyógyszerárak miatt megélni nem tudtam. Így szűkösen, a létminimumon tengődöm és bár tél van, az én lakásomban +10 fokos "kánikula" van, mert a fűtésszámlát már most se lennék képes kifizetni.
Az új rendszer szerint, ha a III. csoportnak megfelelő egészségkárosodást kapom, akkor a felülvizsgálat időpontjától lényegesen kevesebbet kapok, mint a nyugdíjam, és nem dolgozhatom mellette pár órát sem. Ahol most dolgozom, az egy részmunkaidős, adminisztratív munka, amiből nem is létezik teljes munkaidő, és a főnököm éppen azért alkalmaz, mert nyugdíjas vagyok. Arról Ő tudna nyilatkozni, hogy hányszor jött értem, mert bemenni nem voltam képes, de még az asztal mellett elüldögéltem és vertem a billentyűket rosszulléttel küszködve...
47 évesen, betegen, nem fogok tudni teljes munkaidőben normális fizetésért elhelyezkedni - hosszú távon nem is bírnám! -, egy olyan országban, ahol még az egészséges fiatalok sem jutnak teljes munkaidős álláshoz. Ha VÉLETLENÜL mégis sikerülne, akkor ha nem bírok dolgozni és elmegyek táppénzre, akkor kirúgnak, mert most ez a módi.
A lakásom fele a banké (devizahitel, amit nem tudok végtörleszteni, mert nincs miből)... és részletem most fog emelkedni. Már az is nagy gondot okozna, ha a mostani jövedelmemből kellene kifizetnem az emelt részletet. Az Orbán kormány megoldja a problémámat, mert jóvoltából, a felelősségteljes munkájukból adódóan, nem tudom fizetni a rezsimet - felhalmozódik rám egy csomó adósság -, éhezni fogok, nem tudom a gyógyszereimet kiváltani, utána elveszítem a lakásomat és az utcára kerülök. Ha ezt túléltem, nem kaptam agyvérzést stb., akkor eldönthetem, hogy éhen halok, megfagyok, vagy nem szedem a gyógyszereimet és amiatt halok meg, vagy kinyírom magam, mert nem bírom elviselni a kilátástalanságot, amibe a saját hazám felelősségteljes kormánya sodort, ahol állítólag demokrácia van. Engem nem vigasztal, hogy máskor is voltak veszteségek. Egy életem van. Erre a földre egyszer születhetek meg. Kérdem én: Milyen alapon, milyen jogon fosztanak meg a maradék életemtől a XXI. században, miközben a törvényhozók dőzsölnek, a saját zsebükbe egyre csak raknak, de ki nem vesznek belőle? A náci világban élünk vagy a sötét középkorban?
Lényeg, a lényeg: Hontalan leszek, halott ember azokkal együtt, akik egyedülállóak, és azok akiknek családjuk van, a betegekkel együtt a családjukat is nyomorra ítélik - érdemtelenül.
Nagyon szép, mondhatom! Tisztességes, emberséges eljárás.
Szorongok a holnaptól és szeretnék még élni egy kicsit békében és nyugalomban - csak 47 vagyok! -, de azt az egyet biztosan tudom, hogy Én nem fogok az utcán élni azért, mert a magyar kormány úgy gondolja, hogy csak az az egy és üdvözítő lehetőség van, hogy levadásszák a rokkantakat, köztük engem is... Nekem nincs megtakarításom, mint Orbán Viktornak és képviselőknek, és nem olyan a munkáltatóm, hogy végtörleszt helyettem. Meg se fizet rendesen. Meghalni ilyen betegen nem nehéz.
Bevallom, nem foglalom imáimba a mostani kormányt, de megemelem a sapkámat és mélyen meghajolok azelőtt - ha jól emlékszem - 69 ember előtt, aki nem szavazott a rokkant törvényre, ami 190 ezer ember maradék életét, nyugalmát teszi tönkre, nyomorra, rosszabb esetben halálra ítéli ezeket az embereket.

Én nem vagyok vallásos ember, de úgy érzem, attól még lehet egy ember értékes és jó.
Kérem, hallgassák meg ezt a zenét, mert ez akár a mi Himnuszunk lehetne, utána olvassa el a "szösszenetemet".
http://www.youtube.com/watch?v=25uLHZMuIa4
Köszönöm a figyelmet és türelmet!

"Ha érdekel valakit!

Írtam Dr. Lanczendorfer Erzsébetnek. Azután a válaszlevél után nem bírtam ki, hogy meg ne szólaljak (egy tartalmas, udvarias, jól megfogalmazott levélről van szó!), de nagyjából azt mondhatom, hogy süket fülekre találtam.

A levelemben rákérdeztem arra, hogy ha akkora bajban van az ország, hogy a betegeket szerintük az éh- és fagyhalál küszöbére küldeni, miért kapnak a képviselők óriási fizetéseket, jutalmakat, mindenféle juttatást, miért úgy szerkesztik a törvényeket, hogy csak a gazdagok járnak jól, miért dobálnak milliárdokat ki hülyeségekre? - és azt, hogy itt kellene elkezdeni a spórolást - VÁLASZ: semmi!
Aztán leírtam a saját történetemet röviden. Honnan jöttem, mit csináltam, hogy élek, milyen kínjaim vannak, és a törvénymódosítás embertelen következményeit kiemelve a jogtiprást, a szerzett jogok elvételét, a becsületsértést (csaló, potyautas), a hamis statisztikai adatokat, a szembefordítás a társadalommal, a létbizonytalanságot, az egészségi, anyagi és erkölcsi kárt, a totális lehetséges következményeket, az élethez való jog elvételét, a szociális ellehetetlenítést, - és ezt kivetítettem a minden rokkantra...
Kifejtettem, ha mindenképpen rágalmaznak és potyautasnak tartanak bennünket, akkor talán úgy kellene megcsinálni a felülvizsgálatot, hogy akinek az egészségi állapota nem változott vagy rosszabb, azt meg kellene hagyni a korábbi státuszába rokkantnyugdíjasként, és teljes joggal, tehát aki a végleges volt, az maradjon is az....
A munka világába meg úgy tereljenek vissza beteg embereket, hogy biztosítsanak olyan munkahelyet, amit tisztességesen megfizetnek, és biztosítják a speciális fizikai-szellemi-időbeli feltételeket a betegeknek.
VÁLASZ: semmi!

Nagyon gyorsan és nagyon udvariasan válaszolt, ezt el kell ismerni. Elegánsan kibújt a kérdések alól, de a végszó az volt, hogy NEKEM NEM KELL FÉLNEM, HOGY VISSZATERELNEK A MUNKA VILÁGÁBA (olvasta a diagnózisokat!), szóval frankón átfordította a szöveget úgy, mintha az egész arról szólna, hogy nekem büdös a munka... Nyilatkozott a családjáról, a summa cum laude végzettségeiről, bedobta a "nem értem az "előre érzett" kétségbeesést; ne temessünk olyan ügyet, ami meg sem halt" szöveget, és beillesztette egy csomó hálálkodó ember köszönetét, ami neki szólt - bigott vallásos és 57 év feletti hálálkodók nyilatkoztak. GRATULÁLTAM HOZZÁ...
Kifejtette, hogy bár a Kádár kormány alatt tanult, tőlük olyan sokat vettek el, hogy abból 3 orvost is kiképezhettek volna - ezt meg éppen nem kérdeztem meg!

VÁLASZOLTAM.
Hogy mit szól hozzá? Azt még nem tudom! Megkértem udvariasan, hogy nyissa ki a lelkét, szemét, fülét, agyát a mi hangunkra is, mert akkor nem írja le soha többé, hogy nem érti az előre temetést, mert érteni és tudni fogja, hogy az ügy igenis halott lesz és abban a pillanatban, amikor az elátkozott törvény életbe lép.
Megírtam azt is, hogy nem arról szólt a levél, hogy nekem büdös a munka, ÉN tovább látok az orromnál, és tudom mire számíthatok, HA objektív lesz a NRSZI bírálat, de akkor is elveszik tőlem (és a többiektől is) az élhető élet lehetőségét, elveszik az alapvető emberi jogainkat egy gombnyomással, ill. hogy köszönöm szépen, jól és biztonságban éltem a Kádár korszakban, senki nem csalózott le és senki nem fosztott meg az emberi jogaimtól, na meg azt, hogy az én családom se rosszabb az övétől, és attól, hogy nem jártam egyetemre, még nem lettem értelmi fogyatékos.

Röviden ennyi!
A választ várom, valamikor holnap. Ha lesz...

Szerintetek még létezik feketelista? Mert ha igen, akkor én most ezzel a tájékoztatással kerülök fel rá! - elvégre dicsértem Kádár Jánost és amit képviselt (a NÉP érdekei), mert leszóltam a Orbánia szent és tuti törvényeit, meg a képviselőit is.
Szó se róla, a dutyiba a speciális szükségletek miatt nem sokáig maradnék életben, de még élek, hoztok nekem a látogatáskor egy kis finom sütit, leveskét??? Legfeljebb gyorsan túljutok az életet és a halált elválasztó mezsgyén, nem szenvedek sokat, csak a környezettel van bajom. A saját vackomon szeretnék felfordulni, ha már nagyon muszáj!

Jó éjszakát kívánok Mindenkinek!"