A közoktatásért!

A 2011.évi CMVII.trv. 24.§ értelmében ”Munkabevallást”nyújtok be az elmúlt 4 évtizedről. Aláírásommal egyben igazolom, hogy az adatok a valóságnak megfelelnek, pontosak és a hatályos, a 1234 másodperce érvényben lévő államérdeknek megfelelően.
A./
I. Két gyermekem születése után igénybe vettem a „nemdolgozásra” lehetőséget adó akkori törvényekben lefektetett kétszer három évet. Ezeknek az esztendőknek minden egyes pillanatát élveztem. Belátom, hogy nyugdíjalapom kiszámításánál ezt az időszakot nem lehet figyelembe venni. Jóllehet volt benne néhány „látástól-mikulásig”, de azért a nagy része mégiscsak „atyala-patyala” és” ciróka-maróka” volt.

II. A hosszú nyári vakációk ideje alatti hetek beszámítását egyenesen emberiség elleni rémtettnek minősíteném, hiszen pontosan tudom, hogy annak a nagy része megint csak nem munkában töltött időszak volt. 52 táborban vettem részt a negyven esztendő alatt. Ebből 47 verőfényes jóidőben, igazi kánikulában zajlott. Csupán 3 olyan táborra emlékszem vissza, amikor 84,6 százalékában zuhogott az eső. Belátom, hogy az egész napos gyermekfelügyelet szikrázó napsütésben nem minősíthető igazi munkának. Ezzel az a 6789 kisdiák is mélyen egyetértene, akiket rám bíztak a szülők, hogy vigyázzak rájuk és akik a mai napig emlegetik egy-egy osztálytalálkozójukon az együtt töltött feledhetetlen órákat.
Ezekre az időszakokra tehát csupán 8,4 százalékos szorzóval kérem a munkaidő beszámítását, amelyben az alábbi feladatokat végeztem, a teljeség igénye nélküli felsorolásban:
1. Józsika éjjel belázasodott, összehányta magát és pánikrohama volt. A mentőorvosi ellátás után hajnalig simogattam a fejét, hogy nehogy újra rosszul legyen.
2. 7 napig ott aludtam a nyolcadikos fiúk sátra előtt, mert féltem, hogy beváltják Dórinak tett ígéretüket, és anyává teszik.
3. Minden évben hólyaghuruttal tértem haza Lelléről, mert naponta 6 és fél órát álltam a Balaton vizében, hogy a fürdőző gyerekeket tisztes távolból láthassam.

III. 157-szer vittem az osztályomat színházba, ezen szórakozással eltöltött időszakot is kérem leszámítani a munkaidőmből.

IV. A tanítási órák 2,4 százalékán felmérőket írattam a gyerekekkel. Gyakorlatilag ők dolgoztak. Én a munkatevékenység halvány szikráját sem mutattam ezekben a percekben.

V. A rendszerváltás környékén bekövetkezett változások hatására minden évben 5 napot töltöttem erdei iskolában. Gyönyörű helyekre vittem a diákjaimat. Szülők nélkül!!!! Csak mi! Boldogság és öröm volt számomra minden egyes pillanata. Ott kovácsolódtunk igazán össze, ott láttak először pizsamában és smink nélkül! Összességében 56923 elalvós puszit nyomtam a kobakjukra. (Na, erre majd még visszatérek a rendőrségi önfeljelentésemben!)

VI. Betegszabadságban összesen 4 napot töltöttem. Lehet, hogy kicsinyességnek tűnik részemről, de ragaszkodom hozzá, hogy ezen napokat se számítsák be a munkaviszonyomba. „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” Úgyis rám férne egy négy napos böjt!

VII. Koromból adódóan pályafutásom első két évtizedében 24 felvonuláson vettem részt a gyerekekkel. Gyönyörű produkcióinkkal mindig felhívtuk magunkra a kerület figyelmét. Sokat készültünk ezekre a sportbemutatókra, ám mégiscsak a volt szocialista rendszer alapjait erősítettük. Hiszem, hogy ezen időszakok beszámítása nem lenne helyes sem morálisan, sem gazdaságilag a mai demokratikus államformánk hajnalán. Miért kellene fizetni egy másik rendszer szekerének tolásáért? Igazándiból elég erőteljes szégyenérzet is van bennem ezek miatt a bemutatókért, amelyet az Úttörőszövetség felkérésére végeztünk. Mondhattam volna végül is nemet is.

VIII. A legnagyobb tételt a végére hagytam. A tanítási óráim 82,1 százalékán figyeltek rám a gyerekek. Mit figyeltek! Egész egyszerűen lelkesedtek! A szemükből csak úgy sugárzott, hogy boldogan végzik az általam kitalált tevékenységeket. Meggyőződésem, hogy ez sem számukra, sem számomra nem jelentett igazi MUNKÁT!!! Akkor pedig…ezt az időszakot sem lehet beszámítani a munkáséveimbe.
B./
Az előzőekből határozottan látható, hogy a munkában eltöltött éveim számának megállapításakor csak a ténylegesen megtartott óráim 15,4 százalékát lehet beszámítani. Amikor csak úgy ültek, mint a káposztafejek… amikor izzadhattam akármennyire…láttam rajtuk, hogy utálják az egészet! Utálták, hogy fel kellett reggel kelni, hogy nem szánkózhatnak kint Petiékkel, hogy hetedszer kérdeztem ki a szorzótáblát, és másodszor hallották ugyanazt a verset. Igen, emlékszem több olyan esetre, amikor kifejezetten tehetségtelennek éreztem magam. Amikor én magam is gyűlöltem az egészet. Amikor legszívesebben ott hagytam volna a pályát, hogy ne okozzak több szenvedést a gyerekeknek. Ezekben a pillanatokban úgy éreztem magam, mint ahogy a kőfejtő érezheti magát a bányában vagy a traktoros aratási időszakban. Na, az volt az igazi MUNKA! Felkelni azokon a napokon is hajnalban, amikor semmi kedvem nem volt bemenni a negyedik á-ba!
Összesében kérem a szíves Nyugdíjmegállapító Hatóságot, hogy a B/ pontban felsoroltak alapján számítsa ki a nyugdíjbavonulásom lehetséges dátumát. És egyben felhatalmazom önöket, hogy a 30 napos ügyintézési határidőt sem kell betartaniuk. Ugyanis mindenképpen szeretném még tanítani a kis egy éves Zálár-fiút, hiszen soha nem neveltem képviselőgyereket! Azt sem tudom, milyen! Szeretném még megélni!

Tisztelettel: Özv. Csendes Jánosné

#476: - egy kiváló kollégánk kissé ironikus prózája sok igazsággal 

 Tényleg kiváló! Kiteszem a faliújságunkra!

Egyébként attól félek, pártunk és kormányunk majd most gondoskodik róla, hogy az elkövetkező évek  a B. pontban felvázolt igazi munkával teljenek!

ez komoly? a Klubrádió megszüntetése ellen többen tiltakoztak mint itt? hmm...
teljes értékválság van :(

Az elején még sokan hangoltak itt, de mára eltűnni látszik szinte mindenki. :( Pl. kíváncsi lennék, mi újság a szilágyis kollégákkal, náluk H.R. is járt. Van valami fejlemény????

A kevés értékek egyike az a tudás, s a szellemi örökség, ami annak nyomán hald, s jön. Ez az egyetlen dolog, ami nem vehető el, az ember életén kívül.
Balogh Andrej

Vesztemre beleolvastam egy szervezet felszólítására: közösen cselekedni, meg együtt, meg minden..
Tisztelem a szavak erejét, azt is aki mondja, de mit kezdjek a cselekedetekkel. Nem gondolom, hogy a közoktatást csupán egy féle képen lehet védelmezni. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha csőre töltött fegyverrel, tán késsel törnek ránk, ez csupán túlzás, ugye világos, nos akkor felelősen elfogadni az érkező fél "kérését" meglehetősen furcsa megoldás.
Ez történ nem olyan régen. Sőt az ellenállást, érdekvédő magatartást kifejtő csapatot, szervezet, támadás éri. Ellene szervezkedni képes a békülékeny fél.
Az csupán hát az észrevételem, hogy az érdekeltek: szülők, diákok, tanárok, alkalmazottak, függetlenül szervezeti hovatartozásuktól, legyenek tisztában valós érdekeikkel, és ne a folyamatosan csitítgató altató mondatokra. Folyamatosan találkozom ezzel. Káros. A mondatok amiket így suttognak. Jön a szeptember 1, és akkor tényleg minden világos lesz.

Ha nem lesz sztrájk, legalább tüntessünk! Én vidéki vagyok, és most ezt nagyon sajnálom. Teljesen tehetetlennek érzem magam.
Már rég ott kellene tüntetnünk a Parlament előtt!

Tanulságos kisfilm, ennyit érne Petőfi ma a fiatalok szerint, sajnálatos...
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=APVNIxQ96Ik

Ilyet sem láttam még! A nemzet nem tart nemzeti ünnepet. Hideg van, esik a hó, fúj a szél, nemzetünk vezetői fáznak. Annak idején, Sándorék is így álltak volna a dologhoz, ma nem lehetne mit kihagyni. De mit nem lehet kies hazánkban? Itt mindent lehet, mert hiszen még csak nem is berzenkedik a nép. Kicsit kellemetlen a tükörbe nézni, mert mit látni abban? Jaj be szép is lenne, ha a „példamutató” magyar pedagógus megpróbálna valamit jóvá tenni saját magával és a nemzettel szemben, s mondjuk vasárnap mégis megjelenne egy történelem óra erejéig a Múzeum lépcsőjén. Megmutatni a nebulóknak, fázunk is, meg minden bajunk van, de a nemzeti ünnep mégiscsak ünnep.

Jaj,hát olyan szép vót ahogy a millások meg a szakszervezeti vezér összeért, igazán szép polkorrekt vót minden. Demagógia, ugyan, az egy csöpp annyi se. Jó vót, igaz vót.
Éljen!

#479: -

Kedves Érdeklődő!
Hoffmann Rózsa NEM járt nálunk. Ajánlkozott, erre írtuk a 11 kérdés a minisztériumhoz című levelünket

https://www.facebook.com/notes/tan%C3%A1rok-a-k%C3%B6zoktat%C3%A1s%C3%A9rt/11-k%C3%A9rd%C3%A9s-a-miniszt%C3%A9riumhoz-2013-janu%C3%A1r-18/147710205383592

Erre a levelünkre egy hónap után (!) annyit reagáltak, hogy megkapták, és válaszolni fognak. Érdemi válasz azóta sincs. Ahogyan a petíció követeléseire sem. Semmire.

Nálunk megalakult a helyi sztrájkbizottság, mint sok más iskolában is. Ha iskolában dolgozol, kövessétek a példánkat.

Írj a szilagyi.gimnazium.bp1@gmail.com címre!

Üdv.!
Szilágyis tanárok

http://www.hir24.hu/belfold/2013/03/18/balog-sosem-mondtuk-hogy-nem-lesz-pedagogus-elbocsatas/

http://www.origo.hu/itthon/20130314-a-oktatasi-allamtitkarsag-jelentese-a-mindennapos-testneveles-bevezetesenek-tapasztalatairol.html

Mikor látják már be, hogy nem értenek a közoktatáshoz???

"Ha a szakképzésben négy évről három évre csökkentjük a képzési időt, akkor egynegyednyi kapacitást feleslegessé teszünk a rendszerben, ahol eleve kapacitásfelesleg van. Ha kivisszük az iskolából a gyakorlati képzésre a gyereket, akkor megint felesleget teremtünk az iskolában.

Ha átalakítjuk a struktúrát, és azt mondjuk, hogy a gyakorlati-szakmai képzés hosszabb legyen, az elméleti képzés pedig rövidebb, kapacitást szabadítunk fel. Így be lehet zárni néhány iskolát, és el lehet küldeni néhány ezer pedagógust. Pontos számaink vannak erre vonatkozólag" - tette hozzá.

"Az államtitkárság összegzése külön szót ejt a szakképző iskolák problémáiról. Ezekben az iskolákban ugyanis heti legfeljebb 10 közismereti órát lehet tartani, a 11. osztályban pedig már csak nyolcat. Vagyis, hogy ha ebből a nyolcból ötöt elvisz a kötelező testnevelés, akkor a tizenegyedikeseknek heti három órájuk maradna összesen matematikára, magyarra, történelemre, nyelvekre és természettudományos tárgyakra."
Úristen! Heti egy matek, fél magyar, fél töri??? Ez az új szakmunkásgeneráció? Hová lehet még süllyedni a kulturálatlanságban? Vagy ez a cél? Már most is eszméletlen tudáshiány van, az alapintelligenciáról meg ne is beszéljünk!

#493: - Na, itt a lényeg, emberek! Van, aki még nem látja???

Honnan van az idézet? Szívesen elolvasnám az egész cikket!

"Hat szakszervezetből öttel sikerült megállapodni, és a pedagógustársadalom döntő többsége képviselőiken keresztül megértette, "van egy hajó, ami elment, a partról kiabálni felesleges, bent kell lenni a hajóban" és ott kell az érdekeiket érvényesíteni - ismételte meg korábbi hasonlatát."
Igen, a hajó, nagyon úgy tűnik, elment, gyors volt a menetrendje! Azért én azt mondom, kiabáljunk, és ha lehet állítsuk meg míg nem jön a jéghegy! Mert a szakemberek látják, hogy ott a jéghegy. Illetve nevezhetjük sikertörténetnek a Titanic sztoriját is. Nálunk is megszavaztuk a sztrájkot, de sajnos egyedüli iskolaként egy központi nagyvárosban. :( Senki sem ébred. Sajnos. Aztán már a kóma jön, s abból már nem nagyon lehet.

#491: - sosem mondták

Balog a kitüntetések kapcsán hatalmas hazugságban maradt. Ilyen embernek még azt sem lehet elhinni, ha igazat mond...