Küzdjünk együtt! Ne vegyék el a beteg gyermekek támogatásait!

Szabo Sandorne oroshazi lakos vagyok. Az En kislanyom is hasonlo helyzetbe volt 1972-be, de akkor meg nem volt semmi fele tamogatas, sot a munkahelyemrol is elkuldtek, mert nalunk is az volt, hogy ejjel befulladt es rohantunk az ugyeletre. A gyermekorvos elkuldott Szegedre a gy.klinikara es ott azt tanacsoltak vigyuk fel a Kekesre legalabb 4-5 hetre, ez alatt vesztettem el a munkahelyem, kozbe idehaza epitkeztunk - hazat - es mire visszajottem nem volt munkahelyem, de a gyerkem annyit elert, hogy 9 honapig tunet mentes lett, masik evbe ugyszinten elvittuk, es mire iskolaba ment szerencsere kinotte. Igy nem bantam a munkahelyet, de a gyerkem meggyogyult, igaz orult nagy baj volt, hogy nem jott a keresetem, de nem tudtunk mas megoldast. A szulok videken eltek, igy meg ok is csak keveset tudtak segiteni. Ez sem volt egy leanyalom, de igy tortent, es meg segitseg sem volt, aki a gyogyszereit kifizesse. Udv. Szabone