Az egri színház jövőjéért

#40: Ciróka -

Sajnos abban sem értek egyet önnel, hogy a színház célja a nevelés lenne. Nem hiszem. A felnőtteknek szóló színház célja biztos, hogy nem. A nevelés elsősorban a szülők dolga lenne.

Úgy érzem, ideje lenne végre felnőnünk, és ideje lenne végre, hogy a döntéshozóink felnőttnek tekintsenek minket. Egy felnőttnek pedig nem rágják a szájába a nagy tanulságot, majd ő eldönti, saját kútfőből, hogy miben higgyen, és egyetért-e.

Ha továbbra is az egyvonalas, "a hülye is megérti", nulla agytornát igénylő (mert annyira hagyományos, hogy ezernyi kópiában láttuk már) darabokat igényeljük, akkor jogosan gondolnak minket buta gyerekeknek, akiket továbbra is lehet vezetgetni, és megvezetni, ha úgy tartja kedvük.

A színház célja természetesen lehet az ízlés formálása. Sőt, esetenként muszáj is, hiszen ha csak a saját, zárt világunk ezerszer agyonrágott, hagyományos stílusát ismerjük, akkor esélyünk sincs eldönteni, hogy a világban akár közhelynek számító, jobban vagy kevésbé népszerű irányzat közül bármelyik elnyerné-e egyáltalán a tetszésünket, hiszen látni sem volt lehetőségünk azt.

Erre módot ad a színház, ha kísérletezik, ha rendre új utakat keres, ha törekszik a változatosságra. Eddig ezt maradéktalanul megtaláltam az egri színházban. Attól tartok, ez az érték, amit nekem a színház egyáltalán nyújthatott, most hosszú évekre elvész számomra.

Köszönöm, egy évadon belül nem kérek Mária főhadnagyot, Rákóczi musicalt, és Csíksomlyói passiót. Év végére minden bizonnyal túladagolásos hungaritisben fogok szenvedni tőle.