Mondj nemet a Klubrádió megszüntetésére


Vendég

/ #3532

2011-06-17 10:44

A rendszer váltás pillanatában kamasz voltam. De azért éreztem a változás, a szabadság szelét. Most 37 évesen azt veszem észre, hogy nem merek beszélni a gondolataimról és nem adom a nevem semmihez. Lassan már szavazni sem fogok elmenni mert félek a szankcióktól. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy már megint át lett verve ez a szánalmas nép. Nemzeti együtt működés... Két gyermekem van és minden nap azon gondolkodok ha netán elveszítené valamelyikünk a munka helyét akkor 6 hónapon belül gyakorlatilag éhen halnánk. A Haza nem lehet ellenzékben... Kezdem szégyenleni, hogy Magyar vagyok. Ha lenne lehetőségem rá családdal együtt elhagynám az országot! Mi jellemzi ma egy nem Fidesz közeli átlag ember napjait? Félelem, bizonytalanság, kiszolgáltatottság, lecsúszás, szorongás, keserűség, düh, bánat, csalódottság, reménytelenség, kilátástalanság. Most akkor ki is tört rá a Nemzetére?! A nagymamám élt a Horti rendszerben. Nagyon sok hasonlóságot látok a mai viszonyok és a mama elbeszélései közt. Szomorú. Örülnünk kéne annak, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk. Európai polgárként kéne gondolkoznunk. E helyett Trianon, komcsizás, gyűlölködés, ki az Unióból stb. Kezdem szégyenleni saját honfitársaimat. Ezek hol voltak a történelem órákon? A történelmet nem lehet megtanulni maximum megérteni. De a populizmus egyszerűbb válaszokat ad. Ebből számomra az a tanulság, hogy minimum 2.5 millió fasírt agyú van hazánkban! Döbbenet...