Adjátok vissza gyermekeinket!

A szakemberekből "csak" 9 igazságügyi, 3-6 arányban, a többi egyéb szakember. A szüleimről én a tényeket írtam le, kommentelni szabadon lehet. Egyébként a helyzetet, mint ezt az általad ismert könyben is említem, úgy tudom kezelni, hogy a szüleimnek a gyermekkori kedves, szerető, felnevelő embereket tekintem, szeretettel gondolok vissza ezekre az évekre. Most szerintem dac, düh és csalódottság vezeti őket, ami annyira elvakítja az ítélőképességüket, hogy azt érzik helyesnek, amit tesznek - bevetve ehhez hazug és pénzbeli eszközöket is. Nem ítélem el őket, de úgy gondolom, abszolút káros, amit tesznek. A külvilág számára a viselkedésük elbírálása lehet drasztikusan negatív, ez az ő tetteik követkeménye és az ő felelőségük, mint ahogy a lelkiismeretükkel is nekik kell majd elszámolniuk. Szeretem őket szüleimként, de sajnos tehetetlen vagyok, ha nem akarnak gyereküknek. Sajnos az élet nehéz és sok benne az árnyalat.