Az akác legyen hungarikum!

Nagyon köszönöm a kezdeményezést, és teljességgel egyetértek! Az akác fafaj felhasználása a "bölcsőtől a koporsóig" terjed. Édesapám a haláláig nagyon büszke volt arra, hogy a bútoriparban - talán úttörőként - az 1950-es években, a konyhabútor gyártásban, asztal és széklábakhoz "bevezette" az akácot. Igaz, nem könnyű megmunkálni, de időtálló, esztétikus alapanyag. 20 évig "szolgáltam" a Nyírségben, ahol megtapasztaltam, hogy az emberek mennyire becsülik, és nagyra értékelik ezt a fát. Hosszú-hosszú élettartamú hídlások, karámok, kerítések, beszélgetős kispadok, virágládák, kerti asztalok, stb. bizonyítják azt, hogy mennyiféle felhasználási lehetősége van. Gyönyörűség ránézni, bármilyen - erezetet látható - felületkezelő anyagot kap.
Csodálatos volt megélnünk azt a - számunkra katasztrófaként megélt - helyzetet, amikor egy nagyon száraz év őszén totálisan ellepték a 40 év körüli szomszédos akácost a pajzstetvek. Nem sok jóban reménykedtünk a következő év tavaszán. De a fák "megrázták magukat", és csodálatos virágzással ("valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor") kápráztattak el minket. Tehát jól érzik - itthon - magukat!!!
Nem szabad hagynunk veszni, ezt a nagyszerű, magyar emberek kedvelt fájává lett, igazi értéket!