Az akác legyen hungarikum!

"Oh,szabolcsi akác,nekem te vagy a fám! Gárdonyi a nagy mester holta után jegenyefa szeretett volna lenni amely folyton a magasba néz: én a kis tanító én ha lehetne akácfa szeretnék lenni.akácfa,amely nemcsak az eget nézi,hanem a földhöz is lehajol,amiből amiből lettünk s amivé leszünk: akácfa :szerelmes szívek illatos sátora,bánatos lelkek simogató barátja,munkás méhek terített asztala elfáradt testek álomtakarója ,szabolcsi akác!Május,illatosító fehér virágú őszbe hajló nyárutón a múltat új virágzásba visszaálmodó halálba döntötten száz sarjat hajtó szabolcsi akác!! ...Szabolcsi akác Isten áldott fája ,maradj velünk!..." ...." És minden akácok között a leges leg akácabb EZ A MIENK Gyökereit talán nem is a földbe,hanem a szívünkbe eresztette.Azért van úgy tele vele mindig a szívünk hogy nincs az istennek az a boldog ragyogó tája ahonnan vissza nem sírna ,vissza nem húzna szabolcsiakat az akác...." Miskolci Mihály orosi tanít írta Oros című könyvében!!!