Az akác legyen hungarikum!

1975-től dolgoztam erdőmérnökként állami erdészeteknél, különböző helyeken és beosztásokban, a végén erdészetvezetőként. Mindenütt - Alföld és Dunántúl - meghatározó volt az akác fafaj az adott cég jövedelmezőségében, mindenkor pozitív irányban befolyásolva a nyereséget. Kiváló iparifa és tűzifa várható rövid idő alatt, megújuló energia forrása. Kiállja az összehasonlítást bármelyik nemesebb fafajunkkal. Az 1980-90 években divat volt az akác erdők helyére tölgyet és társait ültetni. Kudarcra ítélt próbálkozások voltak. Irtottuk az akácot géppel, mechanikai eszközökkel, vegyszerrel, sikertelenül. Elrettentő példa a próbálkozás: TORMONA és Trifenoxin nevű szerekkel történő helikopteres védekezés. A jelzett szerek a vietnami háborúban voltak használatosak a dzsungel kiirtására, láthatóvá téve az ellenséget. A helikopterezett erdő ma is akácos.
Nagyszabású erdőtelepítési program zajlott tölggyel és más lombos fafajokkal, nem mindig a nekik való termőhelyen. Ezek ma kényszerbefejezett, rossz minőségű erdők. Szerencsésebb lett volna helyettük akácot telepíteni! Ma sem kellene félni az akáctól, gyengébb termőhelyeken is jól megél. Ne tegyük az őshonos erdők helyére, ökológiai szempontból azok értékesebbek! Telepítésének költsége töredéke a többi fafajnak a jó eredés miatt. Tájképi értéke is kiváló, különösen virágzáskor, illata nyár elején bódító. Mézéről már beszélnünk sem kell - hungarikum lesz, remélhetőleg az akácfával együtt.