Az akác legyen hungarikum!

Az akácmézet én is szeretem és a fája is fontos, de továbbra sem értem mi ez a nagy buzgalom e körül!
Alaptalan az a félelem, h ki kellene írtani az akácot vagy h majd nem lehet a kert végibe ültetni.
Az akác az elmúlt párszáz évben meghódította a Kárpát-mendencét. Nem csak a telepítések miatt, hanem mert az életfeltételeit itt egyébként is jól megtalálja. Magától is terjed, sarjad (inváziós-lényeges különbség pl. a kukorica, burg., paprika stb. közt!). Viszont ennek a hódításnak az volt az ára, hogy az őshonos és -természetesség szempontjából- értékes tájak megfogyatkoztak, mondhatni szinte eltűntek. Ebben történne most egy fordulat. Végre az is számítana, h minek a helyére kerül akác. Ha az egy már amúgy is művelés alá vont terület (pl. szántó vagy akár meglévő akácos újratelepítése), az mondhatni senkit nem „izgat”. Természetközeliség szempontjából ezek ui érdektelen területek. A megmaradt természetes (és biodiverzitás szempontjából pótolhatatlan) élőhelyeket azonban nem lenne szabad már akácosra cserélni. Ezekből már alig maradt. Ami meg mégis, azok az igazi nemzeti kincseink, sőt nem is a miénk, inkább az unokáinkké. Kis túlzással most döntjük el, lesz-e módjuk százéves tölgyfák közt sétálni és látni olyan növényeket, rovarokat, gombákat stb. melyek ilyen élőhelyek nélkül eltűnnének. Abban hogy próbálják ezeket védeni és végre ehhez támogatást is kapnának az Uniótól szerintem semmi rossz nincs!!! (Főleg, h itthon csak elvonásokra számíthatnak ui. a temészetvédelem nem „jövedelmező ágazat”.)
Úgyhogy attól, h az akác megítélése „helyre lenne téve” még jutna akácméz a vajas kenyérre.
És még egy fontos dolog, amivel szintén nem árt tisztában lenni. Az ember eljutott a Holdra és felhőkarcolókat is épített, de egy valamit nem tud: biológiai sokféleséget, ökoszisztémát létrehozni. Ha egy évszázadok alatt kialakult természetes egyensúlyt megbolygat (pl. felszánt egy gyepet v. tarra vág egy erdőt) , abból évszázadok alatt sem lesz ugyanaz. A betelepülő élőlények („köszönhető” a sok idegenhonos fajnak) annyira mások (nem beszélve arról, hogy utánpótlás sem lenne honnan az eredetikből), hogy egy ilyen terület már SOHA nem lesz a régi. A telepítéseknek tehát ez az ára. A mostani haszonért feláldozunk vmi más szempontból értékesebbet. Az akácerdők sivárságára ehelyütt már nem is térnék ki, ezt megírták már sokan mások…

Végül én csak arra lennék kíváncsi, h az 55ezervalahány aláíró közül hányan izgultak a Pandoráért, ha látták az Avatart! Jó volna a dolgok mögé is nézni mielőtt "a mézes csuprot" félteni kezdik.