Tégy a szexista reklámok ellen

"Megkérlek alkoss nyelvileg azonos jogú szópárokat. Tehát helyesbítve: ...sok nősténynek kellhet ugyanaz a kevés alfahím..."
Az "alfahím" kifejezést a patriarchális megközelítés használja, nem én ragaszkodom hozzá. A nők is a "férfiaktól" vették át. Felőlem lehet "alfaférfi" is.
"A nőknek a természet adta kódja az alfákhoz való vonzódás. Az alfa az erős, a védelemre alkalmas és stb. Csakhogy erre szoktak később ráfaragni is a nők, amikor a védelemre alkalmas erősség valamiért a nő ellen fordul és megvalósul a családon belüli erőszak."
ad1: mindkét nem a lehető legjobbat akarja, míg az biológiailag és genetikailag nem hátrányos számára.
ad2: a férfiaknak megvan az az előnyük, hogy más nőket vagy a kedvedért: nőstényeket (engem nem zavar ez a kifejezés) is megtermékenyíthessenek, ám ez több dologból fakad és több dolog következik belőle. Egyrészt a hímivarsejtekből van túlkínálat, másrészt a petesejt ritkább és értékesebb, ebből következik, hogy
ad3: természetes körülmények között a nőnemnek van nagyobb esélye feltételeket szabni.
ad4: mindaddig teheti meg ezt, míg nem választ magánál "alfábbat".
ad5: a hímnemnek természetesen nem tetszik, ha a nőnem szabja a feltételeket.
ad6: a hímnem megpróbálja kompenzálni hátrányosabb helyzetét, melynek evolúciós eszköze lehet akár a nagyobb testi erő kifejlesztése is.
ad7: az a férfi, aki meg tudja védeni a nőt, bántani is tudja; ha nem volnának olyan férfiak, akik bántani akarják a nőket, a férfi védelmező szerepének nem volna értelme: a férfi itt olyan problémát old meg, amit maga a férfinem okozhat.
(azért használtam a "hímnem" és "nőnem" kifejezéseket, mert a biológiában is ezek az elfogadottak, de áttérhetünk a "férfinem" kifejezésre is, ha számodra sértő)
"Ez bizonyos mértékig, bizonyos szempontból a biztos megélhetést biztosíthatta, azon kívül valóban embertelen volt, de egyformán súlytott nőket és férfiakat."
Szerintem egy nő elégedett lehet egy átlagos férfival is, ha az kielégíti őt a szex során és normálisan viselkedik, vele együtt neveli a gyerekeket és nem uralkodik rajta. Akivel én vagyok együtt, különösen jóképűnek mondható, de én soha nem voltam annyira szerelmes típus, hogy ne tudjam, a kezdeti nagy fellángolások úgyis alábbhagynak. Ha közel mész a túl széphez, egyre fakóbbnak látszik majd, és ha egy kevésbé széphez mész közel, könnyen megszeretheted a lelke miatt. A patriarchális társadalomban legfőképp a családfőség intézményét sérelmezem. Ezt képtelen lennék elfogadni, valószínűleg tönkretenné a szexuális életemet épp úgy, mint a lelki életemet, s mivel egy lelki halál lenne, így mindegy lenne, ha testileg is meghalnék.
"Egyébképnt nem is elhanyagolható módon azért, hogy legyen aki eltartja őket."
Ez egy jól ismert tévedés. A családi gazdaságokban a nők erőforrástermelő munkát végeztek. Igaz, hogy ők végezték a gyereknevelés nagyobb részét is, de ettől meg azért nem tekinthetsz el, mert ha a férfinak egyedül, a nő nélkül kellett volna gyerekeket nevelnie, ő sem tud jóval több másféle munkát végezni és leromlik a szaporodási rátája. Amennyire a férfi "tartotta" a nőt, annyira "tartotta" a nő is a férfit, leszámítva, hogy ő ennek egy részét úgy adta a közösbe, hogy a férfi helyett is nevelte a férfi gyerekeit. A túl magas gyerekszám sem biztos, hogy a nők érdeke volt, ha nem férfiközpontú a társadalom, talán kevesebbet szülnek és egy másfajta szelekció érvényesül a területfoglaló háborúk és járványok helyett.
"Az asszonyi állat kifejezés nem abban az értelemben használja az állat szót, mint ahogyan azt mi ma értjük."
Tudom, ennek ellenére elfogadhatatlannak tartom, mint ahogyan azt is, hogy a nőket egy gyermek szintjén megrekedt lényként kezelték. Ezt semmiféle filozófiai lózung :) nem képes velem elhitetni. :)
"Ha már kiemelted Nietzscét... mindenki azt ért meg belőle, amit hallani akar. Ő ragyogóan és korát is megelőzve zseniálisan kielemezte a női természetet(is), beleértve a hipergámiára való ellenállhatatlan késztetésüket is."
A hipergámia csak akkor állhat meg tudományosan, ha a "tudomány" számtalan olyan szemponttól tekint el, mely árnyalja a "mindkét nemnek érdeke a lehető legrátermettebb genetikai partnert választani" tényétől. Egy olyan korban természetesen a nők többsége hipergámnak tűnhetett, amikor nem volt másra lehetőségük. Nietzsche zavaros, ellentmondásos dolgokat ír a női nemről. Kimutatták, hogy minél intelligensebb egy nő, annál kevésbé fogékony a hagyományos nemi szerepekre és annál kevésbé figyel a férfi státuszjegyire.
"Nietzscétől egyébként megkapják a maguk adagját a férfiak is."
Akinek zavaros, meghasonlott és ambivalens a nőképe, annak általában a férfiképe is az, mivel a saját, nőkhöz való viszonya zavaros, ambivalens és meghasonlott. Általában egyszerre magasztalja a nőket, fél tőlük, és próbálja őket legyőzni, degradálni.
"A férj képviselte a családot a külvilággal szemben. Mint ahogyan ma is, minden közösségben kell valaki, aki felelősséget vállal."
Inkább látom úgy, hogy a férfiak valójában minden felelősséget a nőkre igyekeztek hárítani. Ma is megmaradt a köztudatban, hogy ha egy férfi megüt vagy megerőszakol egy nőt, esetleg megcsalja, vagy inni kezd, az biztos nem az ő hibája, hanem az asszony provokálta ki a viselkedésével. Neked is ismerősek lehetnek a kifejezések, hogy a nő tartja össze a családot, a nő a felelős a család boldogságáért, a nőnek kell megfognia és megtartania a férfit, a nő a hibás, ha megcsalják. Mindez odáig fajulhat, hogy a Tamási Erzsébethez hasonló "szaktekintélyek" egyenesen azzal vádolják az érzelmileg állítólag gyengébb és kiszolgáltatottabb, tehát elvileg bánthatóbb nőt, hogy képes kasztrálni a szavaival a nagy és erős férfit, akinek pedig még őt is meg kellene tudni védeni. Ha a nő az erősebb érzelmileg, ha neki kell felelősséget vállalnia ezért a sok dologért, úgy lenne természetes, hogy ő vezesse a családot. Ha ő a gyengébb, akkor nem állhatna fenn, hogy ennyi negatív dolgot ki tudjon provokálni a vele élő férfiból. Egyikkel sem értek egyet maradéktalanul, az ellentmondás miatt említem meg. Aki fölött én vezető vagyok, attól nem várhatom, hogy feleljen a negatív tetteimért, hiszen ha kell, akár külső támadásoktól is képes vagyok megvédeni, akkor is, ha akár szóban, vagy kritikával bántani akarják. Nem csak magamat, de őt is. Hogyne tudnám hát tőle magamat megvédeni, ha kell, vagy hogyan tehetne kárt a lelki egyensúlyomban? Jó, hogy felhozódott, a múlt dualitásával kapcsolatban ugyanis azt is meg kell jegyeznem, hogy míg a férfi racionalitás alatt erőt értettek, addig a nő érzelmessége alatt főleg érzelmi gyengeséget, és az érzelmi erőt is - tévesen? - a férfinak tulajdonították.
"A férjnek kötelessége volt eltartania a családját."
A férj nem tartotta el a családját, nem is tudott volna eltartani 8-10 embert egyedül. Régen a férjek többsége is családi gazdaságban dolgozott, ahogyan a velük élő nők is és egyiknek sem volt munkahelye. A jogegyenlőtlenség garantálta, hogy a férfi dönthessen az egész család nevében. Most, hogy a munkafolyamatok átcsoportosultak a munkahelyekre, és a nemek egyenlő jogokkal rendelkeznek, a férfi képtelen továbbra is fenntartani a családfőség intézményét.
"Most még valahogy eszembe jutott a választójog kérdése. Mint ahogy a nőknek, ugyanúgy a férfiaknak se volt a múltban választójoguk, csak bizonyos nemesi körökben."
Ez teljesen így van, ahogyan munkahelyük sem volt, ezért sem értem, miért akarják ma egyesek úgy beállítani a dolgot, hogy csak a férfiak dolgozzanak a munkahelyeken? Mindkét házasságban résztvevő fél, a férj és a feleség, családi gazdaságot tartott fenn közösen és a nagyobb gyerekek segítségével. A családfőség intézménye abban állt, hogy a közös javakkal a férfi rendelkezett. A nemesi körökben és gazdagok körében szintén voltak bizonyos előjogok, a nők tanulmányaira, társadalomban elfoglalt helyére vonatkozóan. A kevés kiemelkedő ember férfi lehetett. Nő nem lehetett uralkodó, csak ha nem volt fiúutód. Nők sokáig nem publikálhattak, egyes kivételektől eltekintve, melyekhez általában külön királyi, vagy hasonló engedélyre volt szükségük.
"Tehát senki nem maradt le semmiről, nem értem mire ezzel kapcsolatosan is az a nagy, örjöngő feminista hiszti?"
Nők nem emelkedhettek ki előtte, ritkán lehettek uralkodók, illetve a közös munka ellenére hivatalosan a közös javak egyetlen %-áról sem dönthettek, ha a férj nem adta ezt meg nekik.
Manapság is úgy van, hogy a nőket igyekeznek megtartani egy átlagosan közepesnek mondható szinten, mert a férfi nem tudja őket a szülésben, gyereknevelésben nélkülözni. Egy férfinak ilyen szempontból értékesebb egy nő, mint egy másik férfi, ezért van több férfi hajléktalan. Nőket nem szívesen engedik háborúba, ha nagyon szegények, a nyomor helyett befogadják őket a testükért, stb. De ahogy a padlóra se eshetnek, úgy azt sem nézik el szívesen, ha megcélozzák a plafont.
Ezek színtiszta férfiszempontok. Engem nőként nem zavarna, ha a mi sorsunk is kizárólag a mi kezünkben lenne és ha elbukunk, elveszítjük mindenünket, akkor padlóra zuhanunk, ahelyett, hogy mások akarnak helyettünk dönteni és megóvás címén megóvnának a szegénységtől épp úgy, ahogy a karriertől is. Nekem az sem érdekem, hogy mindegyik nő, a tehetségtelenebbek is sok gyereket tudjanak vállalni. Nem vallom azt, hogy aki nem ért semmihez, haljon éhen, de könnyen belátható, hogy az ilyen nők támogatására létrehozott rendszer egyedül a férfiak számára hasznos. Nekem csak az adómat viszi.
Köszönöm a korrekt választ. :)