Nyílt levél Orbán Viktorhoz a rasszista, homofób beszédek ellen

#28: -

Igen, ezen a ponton kezdődhetne el valamiféle társadalmi megbékélés és kiegyezés, ami elengedhetetlenül szükséges. Ha belátjuk, hogy vannak kérdések, amelyek túlmutatnak azon, hogy az én személyes pozicionáltságom mi az ügyhöz képest - tehát nem az a kérdés, hogy meleg vagyok-e vagy zsidó vagy cigány, mert a tolerancia, az elfogadás képessége és a krekesztő gondolkodás megszüntetése a cél. Eljutni addig a gondolatig, hogy attól az én (személyes) világom sem nem szűkül, sem nem sérül, ha a másiknak is biztosítva van a létezés szabadsága. - Ez nem liberális gondolat. Nem volna szabad így skatulyázni. - Ennek az ember emberrel való emberi együttélésének alapeszméjévé kellene válnia. (Amikor azt írja itt valaki: minden támogató fiúgyereke mögé álljon egy "buzi", nos ez a vélemény, túl azon, hogy rendkívül negatív, önző és alapjaiban kirekesztő, ráadásul még nem is érti a problémát. Mi köze az ő gyerekének ahhoz, ha pl.a melegek szabadon, minden fajta kirekesztettség, megvetés, megkülönböztetés mellet élnek? Kábé annyi értelme van egy ilyen mondatnak, mintha azt írná: mindenkit üssön el egy jármű, aki a motoros közlekedés elkötelezettje. Semmi összefüggés. A főbiák és félelmek mindig az ismeretek hiényából fakadnak. És az ismeretek hiányából következő általánosítások következményei.) Sok mindennek meg kellene változnia Magyarországon, hogy kilépjünk ebből a szorongó, önhit nélküli, tévhitekre és gyanakvásokra épülő rettentően elmaradott szemléletből. Üdv, Janisch Attila