Tiltakozás a Nemzeti Pedagóguskar etikai kódexe ellen

Már harmadik éve vagyok nyugdíjas, de nem vagyok képes "kikapcsolni". Azért írtam alá, mert a petíció minden szavával egyetértek. Ha még a pályán lennék, most is csak azt tenném, amit sokszor meg kellett tenni: becsuknám magam mögött az ajtót, elfelejtenék minden marhaságot és csak a gyerekre figyelnék. Szeretett régi iskolámban rengeteg igazán jó pedagógus volt, főnökünk minden nap öltönyben és nyakkendőben jelent meg, mert ezzel is megtisztelte az intézményt, bennünket, a szakmát. Ment ez etikai kódex nélkül is.  A szülők elvárásai helyénvalók, de nekünk anno sokkal több gondot okozott az, hogy a kamasz gyerekek jöttek nem iskolába illő öltözékben. Szóval, a nevelés otthon kezdődik. Az iskola csak hozzáteszi a magáét. Kollégáimat arra bíztatnám, hogy hallgassanak a lelkiismeretükre, mindenki úgy jár a legjobban. És a jó pedagógus legnagyobb nevelő ereje a saját egyénisége. Egyébként is belátható időn belül valódi hiánycikk lesz.