Az Oktatói Hálózat petíciója

Csak javasolni lehet mindenkinek az állásváltoztatást. Felejtsük el, hogy hivatástudat meg egyebek. Túrót. Munka ez is, ha feltételeket nem lehet biztosítani, akkor változtatni kell. Ha a rendszeren nem lehet, akkor önmagunkon kell. Sírni pedig felesleges, senkit nem érdekel. A fizetés csak egy paraméter, a felsőoktatásban a feladatok, napi problémák 60-90%-a öngerjesztett folyamaton alapul.  A felsőoktatást mai formájában, ahogy van, úgy kellene ledózerolni és a nulláról felépíteni. Alapvetően az örökké nyavajgó, de sosem lépő emberekkel előrehaladni nem lehet. A felsőoktatás legnagyobb gátja az a csődtömeget képző emberállomány, mely különböző okból ottrekedt oktatóként és sajátos kompromisszumokat kötött, kiegyezve a hibás rendszerrel. Ez a legnagyobb akadály, valójában a többségük nem akarja a rendszert jobbá, átláthatóvá tenni, mert ráépített számos kiskaput, amiből összességében végül mégiscsak egész jól kerül ki.

Az egész főállású, határozatlan idős alkamazást, életpályamodellel és más, életképtelen eszetlenséget el kellene felejteni. Meg a sok kis tanszéket, a haláláig bebetonozódó tanszékvezetőkkel. A gittegylet Kari Tanácsokkal együtt. Na nem különben a szintén gittegylet HÖK-ökkel. Piaci alapok, csak kutatás és csak oktatás. Semmi KK munkák meg projektpénzes munkák. Ezek pont attól viszik az erőt, ami a fő feladat. 10 év után automatikusan legalább 3 év nem oktatási tevékenység elvárása (utána szerződés újra lehetséges). Az adott doktori iskolában végzettek ottragadása helyett automatikusan 3-5 évre kicsapásuk a piacra, a szakmába. Doktori képzésre pedig csak  3-7 év szakmában eltöltött év után legyen lehetséges a felvétel, nem peidg az Msc-ről kijőve, ami csak arra alkamas, hogy szobatudósokat gyártsunk. Nem csoda, hogy utána belőlük egy életképtelen szisztéma épül fel és ezt adják tovább a következő generációknak is.