Kiállás Bagdy Emőke egészséges pszichológiai nézetei mellett!

Voltam fiatal koromban, verseit különböző színpadokon felolvasó, és a felolvasásokat követő tapsok dicsfényében tetszelgő "befutott" költő. Voltam az egyes cikkeivel - mély interjúival, "nagy port verő" újságíró, akit végül jobbnak láttak messze tisztelni a politikusok, mind leinteni. Voltam a munkások által a szakmai tudása miatt elismert "mérnök úr", és voltam dobogós karate-harcos, és vagyok a jelenben a leginkább elismert karate-iskola és mozgalomnak a japán nagymestere (Kanazawa) által aláírt diplomával rendelkező, 3 danos karate mester, valamint 7 megjelent könyvnek és 5, még meg nem jelent, de megjelenő félben levő könyvnek a szerzője. És így tovább... 

De ezek mind semmit,

de semmit nem jelentenek

amellett, hogy a "kicsi" Medárdánk, aki most éppen egy magyar-nyelvtani versenyre készül, miközben az őszi karate-táborban sorra kerülő vizsgán a mesteri fokozata megszerzésére is, ezelőtt 17 évvel

MEGSZÜLETETT

ÉS MOST VAN! 

És akkor hol marad a sok hiábavaló világi, és szakmai dicsőség attól, hogy MEGSZÜLETETT ÉS VAN:

ETELKA, 

TURULA,   

RÉKA

és

IVIDŐ! 

És tessék megkérdezni az édesanyáikat, hogy az ő számukra létezhet-e csak egyikükénél is nagyobb boldogságot adó kincs a világon? 

Hiába nyomják tehát a Bándy Emőkét és vele együtt, az élő-életet és az Istent is támadó genderológus pszichológusok a nagy szöveget, hogy "joga van" a nőknek (és a férfiaknak...) másban is kiteljesedni és "őnmgevalósulni" mint a szülői mivoltuk megélésében, mert ezt a jogot senki sem vitatja!

De azt igen is vitatom és cáfolom, hogy létezne bármi is, bármilyen művészi, vagy tudományos alkotás és más realizáció is, amely az ember-teremtéssel, és "az életről való gondoskodással" felérne! És igen is vitatom, és cáfolom azt, hogy létezne bármilyen más érték is a világon és az életben, ami megérné a gyermekáldásban részesülés boldogságáról való lemondást!