ADHD -s gyermekeket nevelő családok alapítványa

Mert ilyen bélyeggel illetett gyereket nevelek. S büszke vagyok rá! Arra, ahogy nap mint nap kezeli a megaláztatásokat... Megértés nélkül, meglátás nélkül, beskatulyázva viszonyulnak hozzá azok akik tudják, hogy " papíros". Érdekes ahol, akik nem tudják, tudnak emberhez méltóan bánni vele. Mo-n a hiperaktiv jelző pejoratív lett. Lépten nyomon hallom gyerekekre, nagyobbakra használni ha azok nem hajlandóak passzívan létezni mint sz. a fűben. Egy idős úr mondta a napokban látva ahogy a fiaim játszanak. " Végre igazi gyerekek... Olyan jó látni hog vannak még gyerekek akik nem felejtettek el játszani, akár csak gyermekkoromban" Legszívesebben kezet csókoltam volna az öregnek. Ezek a gyermekek, fiatal felnőttek elfogadó s megértő, értő közösségben teljesítenek és " gyógyulnak" a legjobban. Számomra az nem opcionális, hogy egyik helyről másikra küldözgetik a családot (Nev.tan<=> pszichiáter <=> fejlesztő) s egyik sem tud hathatós segítséget nyújtani. S mondjuk másfél év elteltével feldobják a labdát, hogy adjunk neki Ritalint... Meglátjuk, hogy reagál. Kikérem magamnak. Elvettek tőlünk s ezen tapasztalatok alapján úgy gondolom nem csak tőlünk olyan "aranyidőt " mikor rendkívül jól fejleszthető lett volna a fiam. Én találtam meg neki az összes olyan terápiát ami valóban segített s nem az előbb felsorolt kombó ( lovasterápia, masszázs, alapozó torna, TSMT torna, GABA, Magne B6, hallásterápia, s nem utolsó sorban elfogadás és szeretet) Ideje rendet tenni a fejekben, mert a velük foglalkozó tanárok s sokszor fejlesztők sem tudják mit kell tenni. Az iskolában nem a személyre szóló fejlesztést kapják. A szakértői bizottság vizsgálat nélkül BNO kód alapján sablon sz.-i véleményt ad. Saját tapasztalat, bizonyítható. ( saját pl.: nem tudom vállani a viselkedés terápiát inkább megtanítom olvasni) Nagyon sok ADHD címkével ellátott ember hiperérzékeny erre a világra s szerintem nem bennük van a hiba. Minden lehetőségünkkel és erőnkkel, tiszta szívvel és szándékkal segítsük őket!