Gyermekeink jogaiért

Jelenleg, ha egy óvodás gyermeknél autizmust diagnosztizálnak, még kb. egy évig nem kaphat államilag finanszírozott autizmus-specifikus fejlesztést (pl. az utazó gyógypedagógusi hálózattól), mert a diagnózis ehhez kevés: a pedagógiai szakszolgálat és a szakértői bizottság állásfoglalása is szükséges. Ezek a szervezetek részben túlterheltek (emiatt a szülők egyéni érdekérvényesítő képességén múlik, sikerül-e ésszerű időn belül döntést hozni), részben pedig nem rendelkeznek megfelelő szakemberekkel, így hajlamosak azt hinni, hogy az autizmussal élő olyan, mint az esőember, és aki nem olyan, mint az esőember, annak nincs szüksége fejlesztésre.

Emiatt jó esetben egy, rossz esetben több pótolhatatlan év vész el a gyermek számára; ha nem kapja meg időben a megfelelő fejlesztést, sokkal kisebb esélye van arra, hogy később a társadalom hasznos tagja lehessen vagy hogy kiteljesíthesse tehetségét (ami szintén érdeke lenne a társadalomnak).

A "bürokráciacsökkentés" fontos lépése lehetne, ha az utazó gyógypedagógusi hálózat minden diagnózissal rendelkező gyermeket elláthatna akkor is, ha a szakértői bizottság nem adott nekik SNI-kódot. Az autizmus-specifikus képesítésű gyógypedagógus szakemberek sokkal jobban meg tudják ítélni, mennyi és milyen fejlesztésre van szüksége egy ilyen gyereknek, mint a pedagógiai szakszolgálat vagy a szakértői bizottság témában járatlan munkatársai egy felületes benyomás alapján.

Az, hogy az államilag finanszírozott fejlesztés nem vagy csak sokkal később jár az érintett gyerekeknek, tovább növeli az amúgy is nagy társadalmi különbségeket és fokozza a feszültségeket, hiszen a tehetősebb (és mondjuk városi) szülő természetesen magánúton fogja megoldani gyermeke fejlesztését, a szerényebb körülmények között és/vagy vidéken élőknek viszont erre általában nincs lehetősége.