MEMORANDUM CASSOVIENSE ANNO 2012

#159: -

A levélíró orvos a múltbeli eseményeket taglalja. A múlt persze fontos dolog, torzítatlanul - amennyire ez lehetséges - ismerni kell, de a Memorandum nem ezzel foglalkozik. Hogy miért kellene a múltbeli etnikai helyzetből kiindulni nem világos számomra, mert ez nem hozható vissza. (Ez csak akkor lehetséges, ha szaporodásunk nyomán visszaállítjuk az egykori etnikai állapotokat!) Az autonómiát élő emberek követelhetik, a rég halott emberek nevében ez nem megy! Nem beszélve róla, a követelés szép dolog, de nem mellőzhető, mit lehet és reális kiharcolni, a nemzetközi fórumokon megvédeni. Ez mindig az intellektus és az isteni kegyelem függvénye! A politikai harc önkéntes vállalkozás és az ÉLŐK civilkurázsija kell hozzá. A temetőben nem lehet szavazatokat gyűjteni, tüntetőket toborozni. Habár, Gogol holt lelkeire gondolva, elbizonytalanodom.

Ami Pozsony első világháború utáni nevét illeti, a 'Wilsonvárost' maguk a pozsonyiak javasolták - újságírók jöttek elsőként ezzel az ötlettel - azért, hogy az amerikai elnök által kezdeményezett önrendelkezésre hívják így föl a figyelmet. Nem a legionáriusok. Tehát semmilyen cseh "pofátlanságról" ebben a vonatkozásban nem eshet szó. De a Memorandum nem kíván senkit sem cimkézni múltbeli tevékenységéért és Pozsony nevének alakulása sem tartozik a felvidéki magyarok égető gondjai közé. De hasznos ennek a kérdésnek is a tisztázása.

Miképpen csürték-csavarták a helyneveket, az legyen a történészek és nyelvészek asztala. A "bennszülötteknek" alkalmuk van, hogy változtassanak rajta. EZ IS "CSAK" CIVILKURÁZSI KÉRDÉSE. Tornalja esetében sikerült. Népszavazás kell.

Nem csoda, ha a legtöbb ember nem gondolkozik el települése nevének eredetén, vagy annak alakulásán, mert ez nem tartozik életének mindennapi fájdalmaihoz. Még saját családnevét, vagy keresztnevét sem elemzi. Kívül esik rendszerint látókörén. A Prágában eljátszott "okáliosatás" szellemes. 1919 után Ján Stanislav volt a helynevek manipulációjának fő atyamestere, Okáli (akinek magyar rokonsága szégyellte soviniszta hozzátartozóját!) és Branislav Varsík 1945 után jutott ebben a vonatkozásban szerephez. Okáli belügyi népbiztos hírhedt rendelete (A-311/16-II/3-1948 sz., 1948. június 11.) tette helynevekké egyes szlovák hírességek nevét, akiknek rendszerint az adott településhez vajmi kevés közük volt. Ez mindmáig az atyafiakat nem zavarja. Dehát Daniel Okáli hírhedt "magyarbarátsága" közismert.

A kolonizáció egy vonatkozásban veszélyes csupán. Ha alárendeljük magunkat szellemileg. Ezért van annyi felvidéki "BB-zombi", aki saját érdekét sem képes belátni, nemhogy képviselni. Ez az embert próbáló feladat. Ráébreszteni az embereket, hogy ne önmaguk, felmenőik és gyermekeik ellen éljenek! Ehhez kérem mindenki és az Ön segítségét!

Valóban, az MKP-nak ezeket az ügyeket napirenden kell tartania. Ezért készült ez a Memorandum, hogy ráébressze politikusainkat, mit várunk el tőlük, mik a követeléseink, mit illik vállalniuk, "mit követelnek tőlük a századok", vagyis felmenőink. Ehhez azonban jóval több aláírás kell, hogy szembesítsük őket mulasztásaikkal. Ehhez kérem mindenki segítségét! Önnek is tisztelt Uram köszönöm hozzászólását és aláírását!

BZ