MEMORANDUM CASSOVIENSE ANNO 2012

#111: -

Tiszteletem, Zirig Árpád Úr...Ön azon kevés dunaszerdahelyi polgár közé tartozik, aki aláírásával ezúton is tett valamit szülőföldünk elmagyartalanítása ellen.

Hol vannak, vagytok Ti régi "játszótársak", oly mértékben meg vagytok félemlítve, hogy alig látok itt szerdahelyi hozzájárulást? Vagy jó így Nektek? Szinte hallom az olcsó érvelést: "attól még magyarok vagyunk". Az életem úgy alakult, hogy csak ritkán mehetek "haza"...de van-e ott haza, ahol a magyar felirat lassan már ritkaság számba megy, vagy hogy a Vámbéry tér cukrászdájában nem lehet magyarul kérni, ahol fogy a kiselsősök száma, ahol nemzetieskedőnek titulálják azt, aki részt vesz a magyar kultúra valamelyik ünnepén....??? Döbbenetes, hogy mivé lett a felvidéki magyarok szellemi központjából! Kazahsztántól is lehetne tanulni: fordítóként megtapasztaltam ott, hacsak 10%-ot is tesz ki a magyar dolgozók száma az orosz ill. kazah munkások közt, mindent kötelezően le kell fordítani, minden megbeszélés 3 nyelvű vagy 4 ( orosz,angol,magyar,kazah)...tekintet nélkül a nevetséges %-ra. Tetszik tudni: tiszteletből akár. Hát igen, az ott már nem Európa!!!És főleg nem a Felvidék...hoppá,bocsánat:szlovákia,igen így kisbetűvel, mert ahol nem tisztelik őseim nyelvét, nem tudok tisztelet viszonozni.  Üdvözlet a kazah tajgából: Romanovics Lívia