Magyarország önrendelkezése és szuverenitása

#4809: Csaba királyfi - Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re:

Édes Fiam!

Tökéletesen megértem a csalódottságodat, de nem kell elkeseredned, itt minden a maga útján halad. A mi történelmünkben mindig is úgy születhettek a változások, forradalmak, ha előtte bekövetkezett egy elviselhetetlenségig fokozódó állapot. Az igazi megtisztuláshoz úgy látszik szükséges a szennyben való teljes megmártózás.

A magyar ember egy kicsit másképp van összerakva, mint a többi. Míg mindenki és minden más puhul az ütésre, a magyar éppen, hogy ütésre keményedik, nagy ütésre pedig erejét megsokszorozva reagál, ilyenkor feltámad és egyesül benne ősei ereje és képes bármilyen akadályt elsöpörni az útból. Ennek sajnos az ellenkezője is igaz, a viszonylagos jólét elpuhítja, legyengíti. Erre a legjobb példa a rendszerváltás, ami azért sikeredhetett úgy, ahogy, mert az azt megelőző pár évtízedes kádári puha diktatúra jó mélyre elásta és elfedte a szunnyadó ősi erőinket, életösztöneinket, így aztán a lábunk alól, szemünk láttára lehetett kiárusítani, szétprivatizálni a maradék hazánkat. Ha jól figyelsz, láthatod, hogy újabban egyre több ütést mérnek ránk minden irányból: szomszédaink ütnek, ha szülőföldünkön anyanyelvünkön merünk szólni, Brüsszelben össztűzet zúdítanak ránk, ha megpróbáljuk a magunk érdekeit védeni......  Ha nem lennék biztos benne, hogy ez úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér, én is keseregnék, de tudom, hogy ez vezet a "fal" felé. A székelyek mostani választása is csak annak a jele, hogy nem araszolunk, hanem rohanunk a fal felé. Minél gyorsabb a haladás, annál nagyobb lesz a koppanás, és kell, hogy elég nagy legyen ahhoz, hogy a fejünkkhöz kapjunk végre.

Erre a pillanatra kell minden épkézláb embernek készen állnia, hogy megtalálja majd a jó ösvényt, a helyes utat a nagy kavarodásban.

Ami a Magyarok Istenét illeti, jól mondod, a szeretetet adta parancsba népének és még azt, hogy a földet ember nem bírtokolhatja, csak művelheti  a szó legnemesebb értelmében, és aki ezt teszi, annak a cselekedete áldott és gyümölcsöző lesz, aki meg birtokolni próbálja, annak előbb-utóbb beteljesedik a keserű sorsa.  Ez az, amit a Magyar Szent Korona földjének bitorlói nem képesek felfogni. Míg a magyar ember képes volt évszázadokon keresztül Istennek tetsző módon, a természettel harmóniában együttműködve művelni és nem birtokolni a földet, addig a mai, magukat bírtokosnak képzelő bitorlók rablógazdálkodást folytatnak rajta. Erdőket írtanak, hegyeket tarolnak le, településeket képesek végleg eltűntetni a föld felszínéről, örök időkre szóló sebet ejtve a föld testén néhány tonna aranyért, ezüstért (lásd. Verespatak, ahol mindezt úgy próbálják elfogadtatni az emberekkel, hogy ez munkahelyeket jelent: igen, pár évre pár embernek, éhbérért, utána meg itt marad a tátongó seb, a több millió köbméter halálos méreg, aminek elég egy nagyobb esőzés, vagy egy kisebb földrengés - mindkettő elég gyakori mostanában - és a Kárpát-Medence halállományának a fele elpusztul, egyéb károkat nem is említve).

Egyébként, nem is értem, hogy ez a G/P miért akadt ki ennyire a Magyarok Istenén. Hiszen a románoknak is van sajátjuk, bár ők erre nem csoda, ha nem büszkék, miután az egyházaik gyakorlatilag arra használják az Istenüket, hogy vele átkoztassák ki azt, aki valamilyen oknál fogva az ellenszenvük céltáblájává válik. Ez azért elég sokmindent megmagyaráz a két nép mentalitásbeli és magatartásbeli külömbsége tekintetében.

Szóval Édes Fiam, nekünk igenis rengeteg a dolgunk, ahhoz, hogy a kellő pillanatban elegen legyünk/legyenek, akik majd utat tudnak vágni a káoszban a jövő felé. Ezt keseregve, fél szívvel nem lehet csinálni, csak erős hittel és erős akarattal. A mi Istenünk legyen velünk és adjon hitet és erőt minden hazáját szerető, nemzetét féltő magyarnak!