A Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság részére

Tetszene, ha végre valamelyik igazságügyi miniszter foglalkozna azzal a hivatalos levéllel, amit még 1995-ben írt az Angliában élő magyar szervezet képviselője Vastagh Pálnak.

Budapest, 1995. jún. 27.
Vastagh Pál igazságügyi miniszter úrnak
Budapest,

Tisztelt Miniszter Úr!
E hó elején napilapból értesülhettem arról, hogy Ön hivatalos izraeli útja során újabb kárpótlási igényről tárgyalt. Ezzel összefüggésben a következőkre szeretném szíves figyelmét felhívni.
Valószínűnek tartom, hogy Ön is ismeretében van annak az elmúlt évben nyilvánosságra került brit levéltári dokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel foglalkozó osztályon F.O. 371/34498./C. 120351.sz. alatt kapott elhelyezést. Az idézett dokumentum szerint 1943 nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetővé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból. Ennek tárgyalása során megjelent a Zsidó Képviselettől Haimer professzor, aki a zsidó nagytanács azon kérelmét adta elő, hogy "a magyar kérelem teljesítése miatt aggódnak a Magyarországon viszonylagos biztonságban élő 800.000 zsidó megsemmisítését eredményezné."
Az elhangzott vétó után az angol referens, dr. Randall, a következőt írta saját kezűleg a dokumentumra: "E kérdést megkülönböztető figyelemmel kísérjük, és ezért nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné."
Az idézett kordokumentum tartalma után egyértelműen megállapítható, hogy a magyar nemzet védőfalként lett feláldozva az országban akkor tartózkodó 800.000 zsidó megmentése érdekében.
Nem akarom ezzel összefüggésben emlegetni a világszerte szajkózott "utolsó csatlós, fasiszta, tömeggyilkos stb." megbélyegzéseket, amelyek még napjainkban is felszínen vannak. De azt, hogy az áldozattól követeljenek unos-untalan bocsánatkérést, vagyoni kárpótlást, még enyhe kifejezéssel élve is cinizmusnak nevezhető.
Az eddig felsoroltak ismeretében a következő kéréssel fordulok Miniszter Úrhoz:
1. Állítson fel egy bizottságot annak megközelítő megállapítására, hogy az 1943-as kiugrás megakadályozása következtében milyen kár érte a magyar nemzetet: a liberátorok szőnyegbombázásából, az ország későbbi hadszíntérré válásából, a lakosság elhurcolásából, azok nagy része elpusztulásából, a már többszörösen megkövetelt és kifizetett kárpótlásból, az ország negyven éven át tartó folyamatos kirablásából, a nemzetet világszerte gyalázó hangok károkozásából.
A felsorolt károkat - amelyek többszörösét teszik ki az ország jelenlegi külső és belső adósságának - teljes egészében az idézett zsidó képviselet felé kell benyújtani. Elutasítás esetén a Hágai Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni.
Mindaddig, amíg a Magyar Állam ezirányú vagyonjogi követelését nem teljesítik, elfogadhatatlan a másik oldal bárminemű követelése.
Miniszter Úr! Levelem már csak azért is időszerűvé vált, mert a gyilkos nemzet minősítést éppen attól a külföldön élő neves karmestertől kaptuk, aki a sajtó híradása szerint a magyar népet "milliós nagyságrendű gyilkosoknak" nevezte. Az illető karmester Solti György, aki ezt követően május 8-án a Budapest Kongresszusi Központban a Fesztivál Zenekart vezényelte.
Miniszter Úr! Elképzelhetőnek tartja-e, hogy valaki Izrael népét a palesztinok milliós nagyságrendű gyilkosának nevezze, s utána Tel Aviv legnagyobb koncerttermében izraeli zenekart vezényeljen?"