Történész vagyok. A második világháború történetének tanulmányozásakor mindig felforrt bennem az indulat, amikor a deportálásokról olvastam , tanultam. A kérdés, hogyan tehette mindezt ember - emberrel, érthetetlen volt számomra.
Szüleim is meséltek az eseményekről, a zsidók elhurcolásáról , a gettóról, Nagyváradon. Nekik is feltettem a kérdést, miért nem tettek ellene. Mi lett volna, ha akkor a szolidaritás jegyében , mindenki felteszi a sárga csillagot? A válasz az volt, hogy féltek! Úgy tettek ellene, ahogy tudtak, bújtattak embereket, keresztanyaságot vállaltak zsidó gyermekek számára stb. Én akkor azt mondtam , ez kevés volt. Most pedig, a történelem lassan megismétli önmagát. Vajon most mit tudunk tenni??? Tiltakozni mindenféle képen szükségszerű! A történelem tudomány, nem lehet a politikusok játékszere! A múltat a helyén kell kezelni, nem pedig mai érdekek, spekulációk szerint.

#21: -

Tisztelt Uram! Maximálisan egyetértek a leírtakkal, de hozzá kell tegyem, hogy történészként tudnia kéne leírni azt a szót helyesen, hogy "mindenféleképpen". Talán ezért tartunk itt? A félműveltség rosszabb, mint a műveletlenség.