Köszönöm. :)
Egy példa a patriarchális elfogultságra az az elmélet, amely szerint sok nőnek kellhet ugyanaz a kevés alfahím, és a patriarchizmus végső soron csak igazságos módon megteremtette annak feltételeit, hogy a béta férfiak is feleséghez jussanak. Továbbá a modern feminista-matriarchális társadalomban újra oda juthatunk, hogy a nők igényei az égig emelkednek, és a legtöbb férfinak nem jut majd nő, mivel mind az alfa-körhintán fog kézről-kézre vándorolni. Éppen olyan férfiak kezeire, akik bunkó, elnyomó módon viszonyulnak hozzájuk. Ez valószínűleg a férfiszubjektum önfelmentése azzal kapcsolatban, hogy minél bunkóbb módon viselkedhessen és figyelmen kívül hagyhassa a nők igényeit, mivel feltevése szerint épp ekkor lesz nője. Pedig ez sem biológiailag, sem genetikailag nem állja meg a helyét.
Nőknek tetsző tudományos hitekről nem tudok, de majd utánagondolok a dolognak, talán érdemes.
"Ezzel se szivatni akarlak, az újdonság erejével ez is tényleg és komolyan érdekel. Még soha sem talákoztam ezzel az eszmerendszerrel, de még nem késő megismernem."
Elhiszem, hogy nem szívatni akarsz, de ha ez lenne a célod is szívesen válaszolnék. Ritkán érdekel ilyen szempontból, mit akarnak az emberek.
Schopenhauer
Weininger
Nietzsce nőkről szóló eszméi, a többi hasonlóval egyetemben, és a legnépszerűbb, amit annak ellenére idéznék, hogy magam is keresztény vagyok:
„Teremte azért Isten embert az ő képére, az Istennek képére teremté azt: férfiúvá és asszonyi állattá teremté őket”
Itt a férfi van emberként, míg a nő állatként említve. Ezt prédikálták évszázadokig a templomokban. A különbségtétel nem ad okot erre, mivel a férfi és asszony minőségek önmagukban elegendők lennének hozzá. A feminista eszmék, ha a patriarchális eszmék megfordításai lennének, azt mondanák, van az embernő és a férfiállat. Ilyen leírással még sehol sem találkoztam.
Általánosan elfogadott volt továbbá a feleség férjnek való alárendelése és engedelmessége, amit az a Pál apostol is vallott, aki szerint a pogány, nem-zsidó származású emberek is csak a zsidó származásúak után következnek az üdvözülés sorrendjében. Ezért régóta érdekel, hogy akik vele érvelnek keresztényként, esetleg szélsójobbosként, ebben is egyetértenek-e? Természetesen elméleti szempontból lennék kíváncsi, hogyan kezelik magukban az ezzel kapcsolatos, esetleges ellentmondásokat, én egyik irányba sem vagyok elfogult. Egyszerűen érdekel az emberek gondolkozása, lelkivilága, amelyről nagyon sokszor tapasztalom, hogy halmozottan ellentmondásos, logikátlan összefüggésekre épül és hemzseg a kettős mércéktől.

#105: the justice -

Ugye nem baj, ha az eggyel későbbi hozzászólásoddal kezdem a válaszomat. Mégpedig azért, hogy az kerülhessen a "legelőre":), hogy semmiképp se válaszolnék másképp attól függően, hogy milyen végzettségű vagy. Azt hogy hogyan válaszolok, inkább befolyásolja az, hogy egy nyilvános fórumon beszélgetünk és ne menjünk el mások számára esetleg nehezen érthető, elvontabb síkokra.

"...sok nőnek kellhet ugyanaz a kevés alfahím, és a patriarchizmus végső soron csak igazságos módon megteremtette annak feltételeit, hogy a béta férfiak is feleséghez jussanak."

Megkérlek alkoss nyelvileg azonos jogú szópárokat. Tehát helyesbítve: ...sok nősténynek kellhet ugyanaz a kevés alfahím...

Egyik fele igaz, a másik fele nem teljesen. A nőknek a természet adta kódja az alfákhoz való vonzódás. Az alfa az erős, a védelemre alkalmas és stb. Csakhogy erre szoktak később ráfaragni is a nők, amikor a védelemre alkalmas erősség valamiért a nő ellen fordul és megvalósul a családon belüli erőszak.

A bétákról... a régebbi korokban a házasságok a birtok a birtokhoz elvén működtek. Sokszor siránkoznak azon a feministák, hogy hozzá kényszerítették a nőket valakihez. Arról persze mélyen megfeledkezve, hogy akihez hozzá kényszerítették a nőt, az a férfi ugyanúgy és ugyanolyan mértékben volt ennek a kényszernek az áldozata. Nem számított más, csak a birtokok megőrzésének/gyarapításának a célja. Ez bizonyos mértékig, bizonyos szempontból a biztos megélhetést biztosíthatta, azon kívül valóban embertelen volt, de egyformán súlytott nőket és férfiakat. Két egyformán összekényszerített ember közül szerinted ki az összekényszerítettebb? A bétáknak (nőknek és férfiaknak) is tehát házasodniuk kellett a vagyon/név stb. tovább viteléért. És tehát nem azért, hogy a béta férfiak is nőhöz juthassanak. Ilyen formán meg is fordíthatnánk, de meg nem is azért kényszerítették a férfiakat sem ilyen, általuk nem kívánt nőkkel a házasságokba, hogy a béta nők is férfiakhoz juthassanak. Egyébképnt nem is elhanyagolható módon azért, hogy legyen aki eltartja őket.

Visszatérve a mai korba... a nőstények az alfahímeket keresik. Az alfahímeknek is csak az alfanőstények kellenek. Nyugi, a többiek is simán párra találhatnak/-nának, ki ki a maga párhuzamos szintjén. Feltéve, ha ki ki a saját szintjét józanul felmérve felhagy az ellenkező nemű alfára való várakozással. A zsák a foltját elvén, de ezt ma sokan nem hajlandóak tudomásul venni és inkább vállalják a kényszer szingliség állapotát. Nők is és férfiak is. Nincs ezzel se semmi baj, ki ki a saját sorsának kovácsa.

Vallási dolgokhoz nem szívesen szólok, mert nem értek hozzá. Annyit azért felszívtam már, hogy ezeknek a régi szövegeknek az értelmezésével óvatosan kell bánni. Az asszonyi állat kifejezés nem abban az értelemben használja az állat szót, mint ahogyan azt mi ma értjük. Ebbe nem merek mélyebben belemenni, mondom, nem értek hozzá. Ahogyan te értelmezed, az szerint én se értek egyet a bibliával, a nőket én velem azonos jogú embereknek tekintem, nem kevesebbnek, de többnek sem.

Ha már kiemelted Nietzscét... mindenki azt ért meg belőle, amit hallani akar. Ő ragyogóan és korát is megelőzve zseniálisan kielemezte a női természetet(is), beleértve a hipergámiára való ellenállhatatlan késztetésüket is. Hogy ne kelljen ismételnem magamat, ugorj vissza az elejére, mit írtam az alfákról... Nietzscétől egyébként megkapják a maguk adagját a férfiak is. Egyáltalán nem nevezném patriarcha filozófusnak, de hát még nem is definiáltuk, még nem is értettünk egyet abban, hogy egyáltalán mire használjuki ezt a kifejezést. A feministák a férfiak általi, a nők elnyomása szinonímájaként emlegetik. Na most viszont ugorj vissza oda ahol a régebbi házasodási indíttatásokról írtam.

A régebbi korokban... a feleség alá volt rendelve a férjnek... Ezt csak úgy érdemes értelemzni, ahogyan ez a valóságban volt. A férj képviselte a családot a külvilággal szemben. Mint ahogyan ma is, minden közösségben kell valaki, aki felelősséget vállal. A férjnek kötelessége volt eltartania a családját. A családon belül viszont a nő volt az irányító főnök. Tehát 1:1 alapon, mindenkinek megvolt a posztja és a hatalmi területe, párhuzamosan a jogaival és kötelességeivel. Ne hidd hogy könnyebb volt eltartani egy családot, mint kimosni az alsógatyákat. Gondolj csak vissza az akkor elérhető és művelhető foglalkozásokra.

Most még valahogy eszembe jutott a választójog kérdése. Mint ahogy a nőknek, ugyanúgy a férfiaknak se volt a múltban választójoguk, csak bizonyos nemesi körökben. Viszont az ebbe a körbe tartozó családfenntartó nőknek is volt ilyen joguk akkoriban. Tehát egyáltalán nem nemi alapon működött a dolog. Az általános választójogot a férfiak kapták meg előbb Magyarországon, de nyolc hónap különbséggel a nők is élvezhették ugyanezt a jogot. Ezért már csak ezért se érdemes különösebben zizegni, mert az időközben eltelt nyolc hónap alatt nem voltak választások. Tehát senki nem maradt le semmiről, nem értem mire ezzel kapcsolatosan is az a nagy, örjöngő feminista hiszti?