Sziasztok! :)

Elmesélem az első szülésemet dióhéjban. Régen vágyott, régen várt, izgalmak, megfogant... háborítatlan születés, hm, igen... Szt. Imre Kórház, dr. Bálint Balázs és Kondor Katalin. 7,5 hónapig a várandósság kísérése. Aztán: jaj, lehet kicsike ez a baba, égindulás-földönfutás, kapkodás, pánik, vád-önvád, kiszolgáltatottság, félelem, azt hittem már ebben fogok elvetélni. Két hét patológia a SOTE II. sz. Klinikán. És amikor szerintük eleget nőttünk, és mehettünk volna haza, már az utolsó éjszakát töltöttem a terhespatológián, egyszer csak úgy döntött Bori, hogy szeretne a világra jönni. Addigra elveszítettem az összes bizalmi emberemet/segítőmet. Este 6 órakor egy éles szülési "fájdalom", majd minden nagyon lendületesen haladt előre...3/4 hétkor már lent voltam a szülőszobán. A szülésznő műszakja vége. Ideges, türelmetlen, de igyekszik leplezni. Jön Sziller. Ő lesz a főszereplő, a diadalmas győztes...látszott rajta. 1/4 nyolcra megszületett Bori. Igen, első gyermek,első szülés, és vajjúdás-szülés cakumpakk 1 óra 20 perc. De ami ezután jött, na az nem volt piskóta. Már nagyon kellett sietni, mert ez sem volt elég gyors, úgy hogy ki kellett rángatni azt a méhlepényt, annyira, hogy fele benne is maradt a méhemben. Na, gyorsan elő mindenféle eszközt, amivel elkezdjük a jó kis kaparós játékunkat. Mindezt mindenféle érzéstelenítés nélkül. Ezt tényleg, úgy éreztem, nem lehet kibírni. Aztán otthagytak brutális vérzésben és jó 2 óráig szerettük a babánkat. Majd jött valaki felvittek a gyermekágyba, és senki rám nem nézett két napig. Ennyit arról az orvosról, aki azt mondja minek van szükség Gabriellákra. De azt a pánikot és elengedést sem tudtam hová tenni és feldolgozni, amit dr. fiatalabbik Bálint (akit nagyon tisztelek és becsülök) akkor abban a helyzetben nyújtani tudott. Majd nyolc hónap terhesgondozás után kerültem légüres térbe. Az ilyen helyzetekre is kellene vmilyen kreatív és intelligens választ/döntést hozni, találni. Ideális lenne...

Szervusztok,
Kinga

#62: -