#88: - Utóhatás 

Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet, hanem ennél jóval összetettebb. Éppen ezért azt javaslom, hogy mielőtt bárki is állást foglal valaki mellett vagy valakivel szemben, előtte alaposan tájékozódjon. Ha ismerné azokat a történéseket, amik az iskola berkeiben folytak és látta volna például a ma megrendezésre került - véleményem szerint sajnos igen gyenge színvonalú, helyenként anakronisztikus és tárgyi tévedésektől sem mentes - iskolai ünnepélyt, belátná, hogy igazam van.

Nagyon szomorú vagyok, legfőképpen amiatt, hogy ilyen - a levél tartalmához képest méltatlan - gyalázkodást, fenyegetést, szitkozódást, trágár szavak tömkelegét kellett felfedeznem ezekben a  hozzászólásokban, sajnos mindkét oldalról.
"I have a dream", mondta egykoron egy amerikai polgárjogi aktivista. Igen, nekem is van egy álmom. Ez arról szól, hogy kis hazánkban egyszer majd a pártok vezetői kezet nyújtanak egymásnak és őszintén néznek egymás szemébe és együtt fogják ünnepelni legnagyobb nemzeti ünnepeinket. És a megemlékezés nem a politikáról fog szólni, hanem a történelmi eseményről. Talán nagyobb lenne ezáltal az egyetérétés szeretett hazánkban, talán nem elvándorolnának életüket kilátástalannak tartó polgártársaink, egzisztenciájukat meg nem lelő orvosaink, és talán az a több, mint 400.000 kivándorolt polgártársunk is visszajönne a "wind of change" hatására. Talán több figyelmet fordítanánk közösen a nehéz sorsú gyerekekre, idős emberekre, akik közül sokan éheznek, akiknek nemhogy csoki, de még egy zsömle sem jut esténként, reggelenként (a szívem elszorul az ilyen hírek hallatán és láttán). Gyermekeinket nem fenyegetni kellene azzal, hogy majd elestek a továbbtanulástól, holott ehhez a történethez vajmi kevés közük volt. Ki merem jelenteni, ha csak egyetlen diákunkkal kapcsolatban bebizonyosodna, hogy ilyen mocskos diszkriminációnak lenne az áldozata, nem állnék meg addig, amíg a megfelelő jogorvoslatot meg nem kapná ez ügyben és az pedig, aki ezt az aljas dolgot elkövette, jogosan meg nem bűnhődne. Még sok más dolgról is tudnék írni, de már igen fáradt vagyok. Talán majd legközelebb.

Isten óvja Magyarországot, minden béke-, ember- és hazaszerető állampolgárát!
Kívánom, hogy a vasárnapi megemlékezések - legyenek bárhol a hazában - szívet melengetőek és az eseményhez méltóak legyenek.
Hajtsuk meg fejünket a hősök szobra vagy sírja előtt és helyezzünk el egy szál virágot.

Ámen