Az én el nem mondott beszédem a mai debreceni demonstráción. (Nem szeretek nyilvánosság előtt beszélni, na. Meg egy kicsit félős is vagyok.)

Kedves Sorstársak!

Én is Q károsult vagyok, és két dologról szeretnék beszélni.
Az egyik az, hogy úgy hozta a sors, hogy mind a két nagyapámnak 1950 körül vette el a boltját a kommunista hatalom. Kis falusi vegyesboltok voltak ezek, két szamosháti faluban. A 10-20 hold termőföld elvétele még pár évet váratott magára. Csak a házuk maradt meg és a családjuk, amit el kellett valahogy tartani. Ötven felé jártak már mindketten, amikor ez történt.
Nekünk is csak a lakás maradt, egy panel, amin legalább hitel nincs, de szinte az összes megtakarításunk oda. És most 2015-öt írunk!
A másik, amit szerintem nem lehet elégszer ismételni a Q botrányban, az a Jegybank felelőssége. Szinte látom magam előtt Windisch László ellenőrzésért felelős alelnök urat, amint a haját tépi 2014. november 20-án, hogy gyerekek, ez most komoly? Ezt most nekem alá kell írnom, hogy hetven milliárdot bocsát ki ez a kimondhatatlan nevű inci-finci kft? Megnéztétek a törzstőkéjét? Igen? És, tízmillió forint? És hogy alakilag meg tartalmilag rendben van a kérelem? Akkor pedig nekem kutya kötelességem aláírni? Hát, jó. De rajtam aztán ne kérje számon senki. És aláírta.
Én meg azt kérdezem, hogy zúdíthatta a magyar emberek nyakába ezt a pénzügyi cunamit a Nemzeti Bank? Továbbá: milyen alapon kérik rajtam számon, hogy hát, azt látni kellett volna, hogy ez egy nagyon-nagyon kockázatos vállalkozás, ahova a pénzemet teszem, ha az ellenőrzésért felelős Felügyelet meg nem látta? Nekik nem dolguk?
Az pedig egy különösen gyermeteg magyarázat, hogy csak ötévente ellenőrizheti a Felügyelet a brókereket, ezért kellett eddig várni, hogy leteljen az öt év. Először is, a jogszabály nem tiltja az ennél sűrűbb ellenőrzést, csak azt mondja ki, hogy legalább ötévente. Továbbá, a felügyeleti tevékenység egy állandó, folyamatos monitorozást is magába foglal. A pénzintézeteknek, ideértve a brókercégeket is, seregnyi adatszolgáltatást kell rendszeresen teljesíteniük. Azokat nem nézik meg?
Mekkora ordas nagy csalás volt az, milyen méretű kilógó lólábbal, amit egyetlen nap, pontosabban pár óra alatt fel lehetett tárni? 150 milliárd! Miért kellett erre a pár órás ellenőrzésre ennyi ideig várni?
A ritkán csöpögtetett hírekből annyit ki lehet hámozni, hogy a Q évente kaphatott engedélyt 50-60-70 milliárdos kötvény kibocsátásra. Miközben a vagyont felélték, kamatot fizettek belőle, meg nem tudni még hova tették. De mindenhonnan azt hallani, hogy a kötvény-követelésekkel szemben alig áll lefoglalható vagyon. Nemhogy a fiktív kötvényekkel szemben, hanem még a felügyeleti engedéllyel ki tudja, az évek során összesen mekkora összegben kibocsátott valódi kötvényekkel szemben sem. Ezt sem vizsgálta soha senki?
Sajtóhírek szerint pár hónapja a Nemzeti Bank közel 300 milliárdot költött alapítványok támogatására, nagy értékű ingatlanokra, műtárgyakra. És tudják miért? Mert megtehette. Mert nincs olyan jogszabály, ami ezt tiltaná. Ez már elegendő ok, nemde.
Én meg azt gondolom, hogy olyan jogszabály sincs, ami megtiltaná az MNB-nek, hogy jótálljon az olyan a kötvényekért, amiknek a kibocsátásához az engedélyét adta. Ideértve azokat a fiktív kötvényeket is, amiknek a nem létezését bravúros egynapos nyomozással fel lehetett tárni. Mert ha ez ennyire mellbevágóan egyszerű volt, akkor ezt sokkal hamarabb is meg lehetett volna tenni. Amikor még kisebb volt a kár. Meg kellett volna tenni!
Köszönöm, hogy meghallgattak.