Mivel a gyereklétszám évről évre nő és a tehetséges diákok aránya sem változik, teljesen logikus, hogy kevesebb felsőoktatási férőhelyre van szükség. Már régen meg kellett volna lépni a csökkentést, miután a "Ratkó gyerekek" generációja kifutott.

#4: -  

 Ez a megjegyzés iszonyúan összemos generációkat, rendszereket, felsőoktatás-koncepciókat. Ugyan mikor volt egyetemista korú a Ratkó-generáció? A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején? Amikor egyébként is minimális létszámmal működött a felsőoktatás, a szocializmus híresen értelmiségellenességéből következően? Nem mintha most nem látnánk ugyanezt. Viszont mostanra az is nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdaság átrendeződése miatt mégiscsak szükség van a nagyszámú diplomásra.

#4: -  

 Nem.

#4: -  

 Vajon mit értsünk "tehetségen", "tehetséges diákon"? Ez olyan köznyelvi fordulat, amit egzakt meghatározás nélkül használni az érvelésben ebben a kontextusban öreg hiba. És mi alapján állítja, hogy a "tehetséges diákok" aránya változatlan? Ezt az állítást milyen objektívnek tekinthető adattal lehetne megalapozni? Vajon aki esélyt sem kapna rá, hogy a felsőoktatásban bizonyítson, esetleg a környezete számára váratlan módon kiugorjon addig akár rejtett képességeivel, netalán érdeklődésének megváltozásával, fokozódásával, a felsőoktatási tehetséggondozás segítségével -- az eleve meg sem érdemelné ezt az esélyt? Meglehetősen átgondolatlan, a semleges állásponton levőket pedig igencsak félrevezető érvelés ez.

#4: -  

 Miközben a gyermekszám - egy éve... - növekszik, a Ratkó-gyerekek unokái, akik mostanában érnek felnőtt korba valóban kevesebben vannak,mint nagyszüleik. Azonban a hazai, felsőfokon végzettek száma még mindig _jócskán_ az Európában megszokott számoknál alacsonyabb.

A jövő a tudásalapú társadalmaké, amihez a minél magasabban - ezen belül széles látókörű tudással rendelkezően - végzett fiatal és idős/ebb honpolgárok szükségesek. Bármilyen - még akár a gúnyosan ruhatár-büfé szaknak nevezetteken is elért - felsőfokú végzettség nagyon sokkal több és jobb lehetőséget nyújt munkavégzésre, későbbi továbbképzésre, tájékozottabb részvételre országunk és a saját, civil életben.

Bárki, aki a több tudás megszerzésében megakadályoz másokat, alávaló, szégyentelen személy vagy akár csoport, mint azok a népképviselők, akik erre vállalkoznak.