Hangsúlyozom, most CSAK a magam nevében beszélek – tekintsétek ezt egy belső monológnak.
Szükségszerű tiszta vizet önteni a pohárba… Az első pillanattól kezdve éreztem, tudtam, hogy rossz útra tértünk: ennek a törvénynek a tudomásul vétele valójában a behódolásról szólt. Nem ez lett volna a mi utunk, nekünk nem ezen az úton kellett volna járnunk! Sőt, kijelentem, - és lehet nyugodtan köpködni, és mocskolódni – valójában most sem ez a Mi igazi utunk, csak ennek a felismeréséhez alapos önkontrollra volna szükség. Ez a törvény, - bár, a látszat csal – nem a mi javaslatunkra, nyomásgyakorlásunkra, és megmentésünkre született. Ez a törvény, - vélhetően, és leginkább – csak bizonyos körök menekülési útját készítette elő, és biztosította. A törvény elfogadása biztosított elég időt arra, hogy az ominózus szálakat maradéktalanul elférceljék. A vitorlákból kifogták a szelet, a gyanakvást elaltatták, és a nép egyszerű fia, ahogy azt már számtalanszor megtette hasonló esetekben, most is kényelmesen hátradőlt, és elő vette a poharát… Fontos hangsúlyozni, ez a törvény nem a mi javaslatunkra, és megmentésünkre született, ezt a törvényt a pánikból magához tért erők szülték meg önmaguk védelmében! A törvény árnyékában – volt rá 3 hónapuk – sok minden „elrendezhetővé”, tisztára moshatóvá vált, vélhetően még ennyi időre se volt szükség a „rendcsináláshoz”. Ebből az ügyből, ezzel a törvénnyel eddig még semmit sem tudtunk realizálni! Az anyagi veszteségünk mellett egyre jelentősebb az erkölcsi kárunk, mert egyre több a nemtelen támadás, a közvélemény ellenünk fordítása, ellenünk hangolása minden irányból érzékelhető. Már a médiák sem állnak ki egyértelműen mellettünk, mert már vélhetően nem érzik a „vérszagot”. Miután az ellenzék sem tudott profitálni az ügyünkből, nem keletkezett belőle politikai haszna, szinte teljesen kiállt a károsultak mögül. A fontos kérdésekre nem adott, és nem követelt választ. A parlamentben elült a „zizegés”, ami megint csak az ellenzék erőtlenségéről, szárnya vesztéséről árulkodott, és árulkodik. És itt van a parlamenti szünet… no, meg a bírák is elmennek nyaralni, szóval lassan elcsendesül minden,… persze csak ha hagyjuk …Meg kell szervezni azokat a buszokat, nem kell sajnálni azt a 3000 forintot, mert ennél lényegesen nagyobb a tét! Nem, nem a pénzről beszélek… hanem a BECSÜLETÜNKRŐL !