Miután értesültem a történtekről, az alábbi levelet írtam a Gazdasági Bizottság tagjainak:

Képviselő Úr! Önnek és 14 társának (akár ott voltak, akár nem) nagyon köszönöm a Quaestor által becsapott 32 000 ember cserbenhagyását. Amennyiben egyike volt azoknak, akik igennel szavaztak (összesen ketten), akkor valóban köszönöm, ha nem, akkor érezze ki a gúnyt a levelemből. Köszönöm, hogy 7 havi hitegetés után ismét rátapostak a fejünkre és visszarúgtak bennünket az árokba! Köszönöm, hogy 32 000 ember reményét taposták el ma! Ugye nem fáradtak nagyon bele? 7 bizottsági tag tartózkodott! Az összes fele! Ha egyike volt a tartózkodóknak, szégyellje magát, hogy annyira pipogya, hogy még a véleményét sem merte felvállalni! Nem ártana néha napján elolvasni a képviselői esküje szövegét, mert nem arra esküdött fel, hogy anyámasszony katonája lesz, s nem meri vállalni a tetteiért a felelősséget… Ne reménykedjen abban, hogy feladjuk. Lehetőséget adtunk arra, hogy úgy vonuljanak ki ebből a szennyes ügyből, hogy az érintett személyek kiléte nem derül ki. Önök ezzel a lehetőséggel nem éltek, viselniük kell ennek következményeit. Azt minden esetre ma elérték, hogy a Facebook oldalaink aktivitása az egekben, petícióink aláírásai is szinte osztódással szaporodnak! Ha másért nem, ezért köszönet! Üdvözlettel:

#4134: -  

 Köszönöm, helyettem is írta!