#32: - Re: Csémy Tamás

Csémy Tamás megírta indokait, miért nem támogatja az általam megfogalmazott és sokak által tovább finomított memorandumot. Szerinte, a legrosszabb időpontban került napvilágra. Nos, megítélésem szerint, a legjobbkor. Indokaim a következők:

A szlovákiai magyar politikai képviselet 1989 óta állandó mulasztásokat halmoz föl. Hiába juttattuk be őket a parlamentbe, megalkuvásba fulladt minden "igyekezetük". Nem mertek nagyok lenni. Csémy gondolatmenete a matematika logikáját követi, s nem az etikáét. Figyelmen kívül hagyja azt az "apróságot", hogy célunk nem az, hogy (bármilyen és nagy) képviseletünk legyen (ilyen már volt!), hanem, hogy olyan emberek képviseljenek bennünket, akik vállalják valódi érdekeinket. A Memorandumhoz hozzászólók mindegyike a megfogalmazott igényeket támogatja. De a Memorandum összeállításakor is ilyen visszajelzések érkeztek minden irányból.

Csémy Tamás a kisebbik rossz választására buzdít akkor, amikor az mondja, hogy arra kell szavazni, akinek programja közelebb áll hozzánk. Lelke rajta! Ezt a játékot már játszottuk és megúntuk. Kárunkra volt. Leszerelte a felvidéki magyarságot és letargiába rántotta. Vészes asszimilációnk egyik forrása éppen ez a langyos politizálás volt. Az Úr is undorodva köpi ki a langyosat mint hasznavehetetlent.

Kedves Tamás! Köszönöm soraidat, mert ez még inkább ráébreszti majd az embereket, mit kell vállalniuk! Nem jogos és méltányos kívánságainkat kell csonkítanunk egyes pártokhoz igazodva (rájuk adott szavazatokkal), hanem politikusainknak kell tudomásul venniük, mi a felvidéki magyar társadalom igénye. Minél többen írják alá, annál nagyobb társadalmi nyomást gyakorolunk rájuk! Nekik kell szolgálniuk a közösséget, amelynek képviseletét elvállalták és nem fordítva!

Azzal teljesen egyetértek, hogy elvszerű felvidéki magyar politikai párt nem létezik. Ezt Tamás felszólításával elismeri. Köszönet érte! Egy ilyen pártra szükség lenne. Ám ezt azzal nem érjük el, hogy szavazatainkat adjuk olyanoknak, akik nem állnak ki teljes mellbőséggel igényeink mellett. Ha egy szekrényre van szükségem, miért mennék bele abba, hogy a felét szállítsák lakásomra!? De éppen azért, mert már csak egy hónap van a választásokig, egy új párt létrehozásának nincs esélye. Célom, nem új politikai párt alapítása volt, hanem a felvidéki magyar polgári társadalom felrázása és politikusaink felébresztése. Tamás, a Te leveled is ebben segít! Az általad nagyszerűnek nevezett gondolatokat nekünk közösen kell életbe léptetnünk. A Memorandum az első lépés!

Köszönettel:

Balassa Zoltán

#33: Balassa Zoltán - Félszekrény

Kedves Csémy Tamás és Balassa Zoltán!

Bár nem ismerem személyesen Önöket, de csallóközi ismerőseim által ismerősen hangzik a nevük. Én egy budapesti egyszerű asszony vagyok, aki küzd a maga életével. Nem nagyon van szava a Nagy politikában. Tapasztalni, látni azonban látok és megértek megnyilvánulásokat. Asszonyként azonban másképp látom a dolgokat, mint a férfiember. A politikához nem értek, de azt látom, hogy, a mai politikában országhatáron túl és innen nincs igazi személyiség, aki valóban a nemzet egészének érdekeiért és a kis ember méltóságáért, nemzeti értékeinkért szállna síkra. (Pedig a Sólyom lenne jelképünk…)

Gazdasági alapokon van kormányzás, ami mint látjuk, ebben a formában kivérezni látszik, hiszen évezredeken keresztül fújták ezt a lufit. Mára bebizonyosodott nem ebben van az emberiség létének célja. Az EU-nak pedig nem érdeke a kisebbségi ügyek rendezése. Még Belgium is küszködik ilyen gondokkal, pl.flamand-vallon konfliktus. De megemlíthetnénk a franciákat is, sőt a Skótok is ki akarnak válni a nagy angol testből. Ezért fölösleges onnan bármi támogatást várni…

Uraim! Személy szerint nagyon megörültem ennek a kezdeményezésnek. Régóta várok rá! Nem tudom, Budapestről mit számít egy asszony szava, de a szív erős és kötődései vannak az ország határain túlra, ahol többek között ősei is éltek. Ez igaz az erdélyi vidékre is.(Mindenkinek megvan a személyes történelme…)

Mindig azt éreztem nincs elég erő és összehangolt kívánság a határon túl rekedt magyarság részéről, hogy egyszerre és egységesen lépjen fel a belső területen maradtakkal. Hiszen mit tehet belülről a magyar, ha a kint rekedtek nem akarják az egységet ugyan olyan módon és elég hangosan. (a petíció támogatottsága Budapestről igen magas, tehát egyértelműen nincsenek magukra hagyva..)

Nem vagyok az Önök helyzetében, nem is ismerem azt az érzést, amivel Önöknek együtt kell élniük. Csak azt tudom milyen innen a családomnak Önök nélkül élni… Őseink szellemisége és lelkisége azonban azonos módon indítja meg a szíveinket és elménket. A múltban sem a kis embereket kérdezték meg mit akarunk, hanem a nagy politikusok „rendezték” ügyeinket, s írtak alá ilyen- olyan szerződéseket, ilyen- olyan nyomásra. Ebben az esetben kérdés meddig kell még a „tűz közelében” lévőkben megbízni?

Most azonban látni kell, IDŐ van! Mindegy mikor vannak választások, a lényeg, hogy elindul egy folyamat, ami bármikor életre kelhet és megvalósulás lesz belőle. Jókai Mór, Petőfi Sándor, ha tovább szürcsöli a kávét a kávéházban, mert ott jó meleg van s félti az egy szem zakóját, téli kabátját, hogy a tavaszi esőben elázik, tönkremegy, lemaradtak volna a pillanatról. Magyar Nemesek álltak az ügyük mellé, nem azért, hogy még több pénzük legyen belőle és anyagi biztonságukat alapozzák meg, de Ők adtak pénzt, ha kellett! Igaz, tudjuk mi lett a vége 1849-ben… Gróf Batthyány Lajos a „HAZÁÉRT” az ajkain nézett szembe a sorsával.

..de még egy dolgot tudunk: azóta MAGYARUL beszélünk s meg maradt Nemzetünk!

Ez a petíció minden megfogalmazásával, kívánságával nagyon emberi és őszinte. Méltó a támogatásra és továbbra is bízom abban, hogy adott pillanatban-minden kiszakított magyar földön élő ember emelt fővel vállalhatja magyarságát megéléshez,- megérkeznek a megfelelő személyek, akik szívügyöknek tekintik az ügy mellé állást, oly módon, hogy az a szlovák embereknek is megelégedésére szolgáljon! Az Autonomia létrejötte létkérdés.

S ha ez egyszerre történik a Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Dél és Őrvidéken, s mindenhol, ahol lábbal tiporják a magyarság létjogosultságát, no, az a pillanat az, mely legszebb álmainkban él…s példa más nemzeteknek! Bízom abban is, hogy Magyarországon is megkapja minden Nemzetiség méltóképpen az Őt megillető elbánást, és békében tudunk egymás mellett és egymással, egymást segítve élni az emberiség szívbéli fejlődését szolgálva! Ahogy ez a történelem során már megtörtént.

Minden Jót Kívánok! R. Szilvia