#3361: - Re: Re: Re:  

 

Köszönöm válaszát! Ha mindendenben nem is értünk egyet, elfogadom sok szempontból. Az első, és talán a legfontosabb: próbálunk "beszélgetni"! Elismerem, egy-két helyen más szavakat kellett volna használnom. Ezért megpróbálom aggályaimat másképpen megfogalmazni. 1998-ban nagy várakozással töltött el a FIDESZ győzelme ami ahelyett, hogy beteljesedett volna, megfelelési kényszertől vezérelt gőgös uralkodássá vált. Ezt most hatványozottan érzem, mert nem csak az MSzP-t, hanem az egész népet legyőzöttként kezeli. De minden szinten. A kétharmaddal kapcsolatban gondolom Ön is belátja, hogy az csak a szavazatra jogosultak közel felének a kétharmada. Nos, erre volt elég az MSzP nyolc éve. És természetesen most osztják az észt. Ez a mi legnagyobb problémánk, ha érti. És miért ne...? Üdvözlettel!

#3374: Bakfytty - Re: Re: Re: Re: Értem, bár egyet nem értek. Nem tudom, ugyanaz miért vált ki az egyik emberből örömet, a másikból elkeseredést. És miért nem érzem gőgös uralkodásnak, amit Ön igen. Vagyis hát értem én. Mert oly különbözőek vagyunk. De ezért ne utáljuk egymást. Azt hagyjuk meg a politikusoknak. (Bár őket is lebeszélném róla.)

Igen, a győzelem s a vereség akkor is jogos, ha nem mindenki szavaz. Ilyen a demokrácia. Számszerűsíteni az arányt csak a leadott voksok után lehet. Tudja ez mindig akkor fáj, ha a mi kárunkra történik. Én is átéltem. Például, amikor az EU-csatlakozásról szavaztunk.

 

#3374: Bakfytty - Re: Re: Re: Re:

Kedves Bakfytty!

Örülök, hogy végül is van egyetértés közöttünk, ha nem is mindenben. Nekem a kis eredmény is eredmény. Nem szeretnék vitatkozni az 1998-2002 közötti ciklus megítélésében, mert valószínűleg egyikünk sem ismer minden szempontot, ami alapján teljes egészében értékelni lehetne, de engem is hatalmas várakozással töltött el a '98-as választás eredménye. Az vitathatatlan tény azonban, hogy abban az időben (is) többször tüntettek a sajtószabadság, a demokrácia érdekében, és nagyon sokat hallottunk erről leginkább a rettenetesen elnyomott, "gúzsba kötött" sajtóban, merthogy akkor még nem volt ilyen elterjedt az internet. De nem csak tüntetések voltak, nemcsak a "gúzsba kötött" sajtó harsogta, hogy most aztán veszélyben a demokrácia, hanem hatalmas volt a suttogó propaganda, súlyos gyalázkodásokat hallottam köztiszteletre méltó emberekről - és ez így volt Antall József idején is (és ezzel nem értékeltem semmit, csak az általam megtapasztalatakat írtam le) -, és nagyon-nagyon sokszor tapasztaltam meg - nem a kormány, az ország akkori vezetői részéről - az emberi értékek és mértékek sárba tiprását. Ez ugyan nem bizonyítható így utólag, s nem is tudok erre konkrét példákat most felhozni, mert nem vagyok egy sérelmeit gyűjtögető alkat, de ezt akkor valóban így éltem meg.

Megrettentem, bevallom. Sokáig senkinek és sehol nem metem elmondani, hogy én bizony másként gondolom. De nem csak megrettentem, mélységesen elkeserített, hogy ennyire befolyásolhatók voltak a honfitársaim - merthogy akkor én gondoltam így - 2002-ben, és újra a régi rendszer híveit, annak az eszmének a hirdetőit választották meg. Sőt, még 2006-ban sem nyíltak ki a szemek, még akkor sem vették észre, mi folyik. Aztán - nem sokkal a választások után - megtapasztalhattuk, milyen is a terror, az önkényuralom. Merthogy akkor mi - mármint a hozzám hasonlóan gondolkodók - éreztük úgy, hogy terror, önkényuralom  van. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért GYF-et senki nem nevezte királynak - merthogy az aztán senkinek eszébe nem jutott róla -, hanem valahogy máshogy hallottam akkor emlegetni sokaktól. Igen, meg lehet próbálni lejáratni pl. ilyen szavakat, értékeket is, de soha nem fog sikerülni.

Nem vagyok elvakult - mindig igyekszem több oldalról megvizsgálni a kérdést, modhatnám, olvasom, hallgatom a másik oldalt is -, bár azt nem vitatom, hogy van némi elfogultság bennem, de nem emberek, nem kinyilatkoztatások, hanem értékek, elvek iránt, ezért van bennem valamiféle szűrő is, és azt hiszem, ez így van jól. Az elfogultság bennem a keresztényi, emberi értékek iránt van, és nem tehetek róla, de a liberális eszmék között - legalábbis, ahogy ez nálunk megjelenik, mert természetesen ebből sem ismerhetek mindent - nem sok ilyet találok. Lehet nagy hangon hangsúlyozni az emberi jogokat, én is úgy gondolom, hogy ezek fontos értékek, de szerintem az emberi kötelességek legalább olyan fontosak. Szerintem csak úgy lehet az emberi jogokat érvényesíteni, ha emellett az emberi kötelességek legalább olyan hangsúlyosan megjelennek. Tehát mindenkinek joga van pl. itt elmondani a véleményét, de - szerintem - kötelessége (lenne) tiszteletben tartani mások véleményét, emberi méltóságát. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy több hozzászólónak fogalma sincs a kötelességekről. És lehet nagy hangon követelni a "másság" elfogadását, de akkor nekik is el kellene fogadni azt, hogy az is egy másság, ha valaki ezt máshogy értékeli. Nagyon egyoldalú, ha csak az egyik oldaltól követelik meg a másság elfogadását. Nem így van?

És igen, örülök, hogy azért végre valamilyen módon megváltozott a beírások stílusa, még ha ezt nem mindenki tudja megtenni, methogy képtelen rá. De nem ők a lényegesek, hanem azok, akik képesek a másság elfogadására.

Azt hiszem, elég hosszú voltam, de talán hozzá tudtam valamit tenni az előzőekhez.

Ebben a reményben kívánok szép napot Önnek és minden kedves beírónak.