#8384: demokrata - Re: Re: Re: NAV=ÁVH

Remélhetőleg a menyed él és így nem teljesen árvák az unokáid. Egyetlen gyereked volt a fiad?

Az is szomorú, hogy a pénzéhség, hogy egymás ellen tud fordítani mostohatestvéreket, de sokszor még édestestvéreket is.

#8388: filiszteus - Re: Re: Re: Re: NAV=ÁVH

Igen, egyetlen gyerekem volt a fiam, másfél éves korától neveltem egyedül, mert elváltam az apjától. 21 éves volt, mikor összejöttem a másodikkal. Vele nem is volt semmi gond, nagy szeretetben éltünk 14 évet, de a gyerekei... én még ilyen önző családot nem láttam. Apjuk halálát úgy élték meg, hogy miattam volt, pedig hatalmas családi összefogással közösen tették ki, abba rokkant bele. Amikor velem összejött és jobb élete lett, akkor kezdték újra szeretni, én meg támogattam, hiszen csak az ő vérei. Cserébe apjuk halálakor közölték, hogy viszik haza, otthon temetik el. Mondtam, hogy életében kellett volna szeretni. Nem ragozom, hogy zajlott a temetés. Rengeteg barátunk itt volt, az egész falu elbúcsúztatta, nekem háttal tüntetőleg leültek a koporsóhoz a ravatalozóban, úgy állták körül a koporsót, hogy oda ne férjek. Amikor a pap a gyászbeszéd után mondta, hogy menjünk végső nyughelyéhez, megkéri a feleséget, utána az édesanyát, gyerekeket, jöjjenek utána, nem engedtek oda, úgy kullogtam ott, mint egy idegen. Természetesen én fizettem mindent, övéké a gyász, enyém a költség. Olyan megalázottnak éreztem magam, hogy el sem tudom mondani. Elég sokan, hogy őks is hallják, kérdezték tőlem, hogy hogy hagyhatom ezt? Nem volt erőm harcolni, de ezzel elérték azt, hogy a gyászom sem lett akkora, mint külső szemmel elvárható lenne. A vénasszonyt (anyósom) a kedvenc lányunokája hozta autóval, aki kiszállván a kocsiból elbődülte magát, hogy minél többen hallják, hogy "köszönöm neköd, hogy ilyen hosszú útra kényszerítetté'". Mondtam, hogy mikor nyaralni hozták ide, ugyanennyi volt a kilométer. Na, nem raozom, ma lezárult egy újabb fejezet, ez a NAV-os nem volt ÁVH-s, nagyon rendes faszi volt, tette a dolgát és nem kellemetlenkedett. Minden rendben volt. Hát ennyi.

Fiamékról: igen, él a menyem, nagyon jól terelgeti a gyerekeket, nagy szeretetben élnek. A hit sok erőt ad, ő pedig teológia-angol szakos tanárnő. A gyerekek kiegyensúlyozottak, jól tanulnak, ha megyek hozzájuk, mindig feltöltődök. Most is tart még, március közepén újra látom őket, aztán ha itt a nyár, akkor persze sűrűbben. A fiam és a férjem gyerekei soha nem tudtak közel kerülni egymáshoz, amit így utólag nem is bánok. A férjem gyerekei egymástól is elég távol vannak, mondtam is nekik, hogy örülök, hogy ellenem mekkora összhang tudott kialakulni, ha apjuk látná, büszke lenne.