#8767: filiszteus - Re: Re: Mindenkiben van valami jó is...

Nekünk is vizslánk volt, még a 70-es években, imádtuk. Dzsipszi volt a neve és nagyon okos kutyus volt. Jött a szanálás (III., Kaszásdülő) 1980-ban, lakásba költöztünk és odaadtuk egy házhoz. Hát, belebetegedtünk, Dzsipszi akkor  8 éves volt. Én lakásban nem tartanék semmi pénzért kutyát, ezzel a szüleim is így voltak.  Ez a német dog meg az Öcsi hülyesége, már hányszor mondtuk neki, hogy hagyja a fenébe, utána meg csak siratja őket, erre most meg már itt van ez a szökős blöki, nem tudjuk, hogy tudott kimászni? Navarro is aranyos volt, úgy tudott dörgölőzni, hogy fellökött, meg össze-visszanyálazott bennünket.  - Azért ez túlzás volt, egyik napról a másikra nem evett és kórház, ahol másnap vége lett. Folyt a genny a hátsó lábából, amit láttunk, hogy mi baja volt, amit mondtak meg sem jegyeztük. Gondolom, tudod, hogy ez nagyon tud fájni. Gyerekkoromban volt egy Trux nevű pulink, azt is az Öcsi hozta valahonnan, lesántult és el kellett altatni, apám ásta el  kertben, abba majd beledöglöttem.  Anyukám mondta, hogy soha többé, ja, 1-2 hónap múlva Öcsi hozta a vizslát.

#8770: Szerénke - Re: Re: Re: Mindenkiben van valami jó is...

Az első vizslánkkal évekig a 4. emeleten laktunk. Ő nagyon jól érezte magát ott. nekünk volt fárasztó naponta 4szer levinni a Vérmezőre sétálni. Kertes házban azért már sokkal kényelmesebb volt, kiengedni, amikor kaparta az ajtót.

nem is tudom, hogy lesz e még kutyánk. Nem akarom még egyszer átélni azt 2 napot, amikor már látszott, hogy menthetetlen és kijött az állatorvos elaltani. Hiába tudtuk, hogy szép élete volt, jó helyen, szeretetben. Majd bele pusztultunk, annyira megviselt minket.

http://kepfeltoltes.hu/120311/HPIM0069_www.kepfeltoltes.hu_.jpg