#8770: Szerénke - Re: Re: Re: Mindenkiben van valami jó is...

Az első vizslánkkal évekig a 4. emeleten laktunk. Ő nagyon jól érezte magát ott. nekünk volt fárasztó naponta 4szer levinni a Vérmezőre sétálni. Kertes házban azért már sokkal kényelmesebb volt, kiengedni, amikor kaparta az ajtót.

nem is tudom, hogy lesz e még kutyánk. Nem akarom még egyszer átélni azt 2 napot, amikor már látszott, hogy menthetetlen és kijött az állatorvos elaltani. Hiába tudtuk, hogy szép élete volt, jó helyen, szeretetben. Majd bele pusztultunk, annyira megviselt minket.

http://kepfeltoltes.hu/120311/HPIM0069_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

#8771: filiszteus - Re: Re: Re: Re: Mindenkiben van valami jó is...

Örüljél, nyert a Sacid az 1. körös meccsén, keresett vagy 20 rugót eddig. Jóccakát.

#8771: filiszteus - Re: Re: Re: Re: Mindenkiben van valami jó is...

Gyönyörű, mint általában a vizslák. Mikor a párommal összejöttünk, neki is volt egy vizslája. Felcsinálta a szomszéd dobermann, lett 6 kiskutyája. Majd bele pusztult. Ő is kertben tartott kutya volt és gyönyörű, kedves, barátságos, de rasszista. A barnabőrűek nem mertek a mi oldalunkon járni. A párom egy idő után hozzám költözött, minden nap járt etetni a kutyát, vagy kint aludtunk a félkész házban miatta. Egy nap arra ért ki a párom, hogy az ólban fekszik élettelenül. Hosszú ideig lelkibetegek voltunk. Azóta nem volt kutyánk, ennek 9 éve. Állatot tartani nagy felelősség, minden feltételt meg kell teremteni ahhoz, hogy neki is jó legyen.