Egy percet megér:

Figyelemre és elismerésre méltó, hogy a Fidesz szakított a hagyományokkal, nem unalmas matematikust, nem valami befelé forduló kockát, hanem egy bohócot szerződtetett a gazdasági tárca élére, aki a legszomorúbb tényeket is úgy képes a közönség tudomására hozni, mintha egy boldogsághormontól duzzadó hátizsákkal vágták volna őket fejbe, és az olyan fogalmak, mint megszorítás, recesszió, államcsőd végre eltűntek a közbeszédből, szinonimáik pedig mind optimizmust és lelkesedést váltanak ki a szavazókból.

#13732: Demokraták - Mindhalálig Gyurcsány Ferenc!!!

Vagy két percet, Orbánról:

Nemcsak fáradtnak látszik, durcásnak is. Állandó sértődöttsége átjön diplomáciai mosolyain, egész politikai marketingjén, amely gyakorta nélkülözi a minimálisan elvárható modort és logikát; egész oldalas pimasz és hazug hirdetésekben támadja az IMF-et, amelytől több tiszteletet követel, és egyben pénzt remél, de hetykén azt üzeni: nélkületek is jól megvagyunk, harcaink sikeresek, sarcainkat csak most kezdik utánozni szerte a kontinensen.

Lódításaihoz kevélyen domborít, de ez sem kompenzálja érvei laposságát. Szónoklatainak bizonyos részletei szorongásaira utalnak, meg arra, hogy adott esetben rémképeitől milyen irányba menekülne: „Reméljük, a demokrácia helyett nem kell új politikai rendszert bevezetni.” Ezt a rejtélyesnek tűnő kijelentést nem nehéz megfejteni: fékezhetetlen hatalmi ambíciójától hajtva egyszerre készíti elő magának az utat és az ürügyet.