Folyamatosan olvasgatom a hozzászólásokat és most elkeseredtem. Látom már, sehova se fog vezetni a tiltakozás és ennek több oka van. Egyrészt a pedagógusok túlnyomó része passzív. Csak a "morgás jogát" követeli de tenni a változásért semmit nem hajlandó. Még egy petíciót aláírni se.
A maradék, aki megszólal, rögtön több "pártra" is szakad és siet egymásnak esni itt a fórumon. Itt is elkezdődik a libsizés, fideszezés, a vita, hogy ki az igazi pedagógus, ki nem. Hát ez az, ami elkeserítő.
Itt egy helyzet, amit a jelenlegi kormányunk állított elő. (Mindegy, hogy ez most épp a Fidesz) Mindenki, aki a közoktatásban dolgozik érzi, hogy rossz irányban mennek a dolgok. És nem azért, mert liberális felfogású, hanem mert a saját bőrén tapasztalja meg. Ez a mi kiindulópontunk. Ez ellen tiltakozunk. Ez nem párthovatartozás kérdése. Nem kell liberálisnak, jobbikosnak, mit tudom én minek lenni ahhoz, hogy lássuk, ez rossz. Sok kormánypárti is így gondolja. (ld. pl. Pokorni Zoltán)
Miért gondolják egyesek, hogy "magyarnak lenni" azt jelenti, hogy kritika nélkül elfogadok mindent, ami a kormánypárttól jön??? Aki pedig ezzel nem ért egyet, az feltétlenül más párthoz kell, hogy tartozzon esetleg biztosan "idegenszívű"? Egyáltalán:MIÉRT KELL IDEKEVERNI A PÁRTOKAT??? Ez az iskolák ügye, a cél, hogy javítsunk a helyzeten, amennyire lehet. NEM LEHETNE KIVÉTELESEN FÉLRETENNI A PÁRTVITÁKAT ÉS ÖSSZEFOGNI?

#165: Elkeseredett -

Egy állásfoglalást akkor írok alá, ha látom értelmét. Vagy: nem akarok szembeszegülni a környezetemben lévők
akaratával, mert ebből nagyobb károm származna, mint amennyi hasznom abból, hogy aláírok. (További meggondolásokat is lehetne sorolni.) Mindenki maga dönti el, aláír, vagy nem. Ebbe nem lehet beleszólni. Később lehet ennek örülni, vagy
bánkódni rajta. Hagyjuk az embereket dönteni. Én annak idején naivan, azt gondoltam, a demokrácia arra ad lehetőséget, megválaszthassam, merre akarok haladni. Lehetőségem lesz arra, válasszak. Ha például nem arra akarok menni, amerre a
többség, abból sem származik közvetlen hátrányom. Vagyis: a kissebségben maradók is helyet kaphatnak, és megmutathatják, hogy az ő útjuk is járható. Eredményes, és nem hátráltatja a többség boldogulását, a többséget abban, hogy céljait megvalósíthassa. Jelen pillanatban úgy látom, erre egyre kevesebb alehetőségem, állampolgárként, pedagógusként. Azt is látom azonban, hogy ezt a helyzetet nem lehet teljes egészében pártunk és kormányunk tevékenységéhez kötni. A rendszerváltás óta folyamatosan mentek az átalakítások, de hála a pedagógusok végtelen alkalmazkodó képességének mégis minden ment tovább. Lássuk be egy gazdasági megtorpanás, vagy valamilyen anyagi válság közvetlenül hat, azonnali megoldásokat igényel. Az embereket a megélhetés gondjai közvetlenül érintik. Ehhez képest az, ami ma történik a köznevelésben, közoktatásban, jóval később fogja kifejteni a hatását. Érvelhetünk azzal, milyen súlyos hatásai lesznek napjaink beavatkozásainak, de ez rövidtávon nem érzékelhető, ezért nem is hat annyira. Én nem tapasztalok nyugtalanságot a szülők körében, valószínűleg azért, mert ők is azt tapasztalják, az iskola megy tovább. Őket ez érdekli, mert ezt közvetlenül tapasztalják. Egy multinacionális cég megfelelően nagy érdekérvényesítési potenciállal rendelkezik pártunkkal és kormányunkkal szemben. Ha nem értékeli profitszerzés szempontjából elég gyümölcsözőnek kies hazánk gazdasági környezetét, elvonul. Ezután pártunk és kormányunk elkezdhet azon morfondírozni, miképpen lehetne újra vonzóvá tenni hazánkat a külföldi befektetők számára, akikből élünk. A magyar közoktatás viszont röghöz kötött, ennek megfelelően érvelni kénytelen. Igyekszik a józanészre hatni. Hatékony kényszerítő eszközök híján azonban a legkézenfekvőbb érvek is hatástalanok maradnak.