Hajdúböszörmény állataiért, és állatszerető embereiért
2024. február 24-én egy brutális állatgyilkosság történt, amit fényes nappal 10:36 perckor egy férfi azzal fejezett be, hogy a Szabadhajdú utcára sétálva egy szatyorba csomózva a földre tette a még lélegző félholtra vert macska testét, majd távozott abba az irányba ahonnan érkezett. (Az ügy a böszörményi Rendőrkapitányságon folytatódott)
Ez a hír a közösségi médiában a város lakóinak (29500) 8.1%-át, tehát 2400 embert döbbentett meg annyira, hogy továbbosztották a szomorú tényt és 800-an reagáltak rá.
Emberként, valamint állatszerető és -tartó emberként szeretném jelenteni, hogy a megrázó eset csepp a tengerben Hajdúböszörmény relációjában.
Napi 30 percet szentelek arra, hogy azzal segítsem a tényleges állatvédők munkáját, hogy a facebookon elérést generálok a segítségkérő posztokhoz, ezért pontosan látom, hogy mennyi potenciál van a városvezetésben és milyen eredményeket lehetne elérni a megfelelő állattartás számonkérésével és betartatásával, állatkínzók előállításával.
Olyan végtelen erejű (többnyire) NŐK küzdenek alapítványi keretek között vagy épp ’fegyvertelenül’ teljesen civilként a városban, akik velünk ellentétben nem félnek személyesen végignézni a halált, a kínszenvedést, az igazságtalanságot, az emberi brutalitás, az emberi butaság következményeit.
Azt gondolom kötelességem szót emelni mellettük és az ő tűzoltás jellegű, soha véget nem érő szélmalom harcuk mellett és felhívni a figyelmet a munkájuk jogi oldalról megközelítendő segítésére.
Az állatvédelemnek az én olvasatomban 5 pillére van.
1. Az aluledukált, – durván, de annál képletesebben fogalmazva – éppen beszélni tudó, akarva vagy akaratlanul lett állatkínzó.
2. A civil állatvédő, aki együtt szenved az állattal és ezért inkább pokollá teszi a saját életét, hogy még egy állatot megmentsen.
3. Az intézményi keretek köré szerveződött állatvédő, akit kezdenek komolyabban venni már felsőbb körökben is és aki szintén az életét és nyugalmát áldozza fel a gyengék védelmében.
4. Azok akiknek a kezében van a jog és annak betartatása
5. A jóérzésű polgárok
A felsorolásból sajnos tisztán látszik, hogy Hajdúböszörmény városában a legszorgalmasabb az első három csoport. I
tt az ideje, hogy az egészen más életcélok felé vezetett és elfoglalt életünkben mi is aktív, avagy az eddiginél is nagyobb részt vállaljunk abban, hogy jobb hely legyen a világ!
„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik”
Egy szeretetteljes, gondoskodó városban senki nem tehetné le addig a fejét a 22 fokos szobában, amíg kint a -2 fokos (vagy akár -15) eső áztatja annak a kutyának a szőrét, akit kipányváztak egy láncra és nem tud menedékbe vonulni. Kínok kínja között, vacogva, reszketve próbál aludni, a sebeit élősködők rágják, nem evett napok óta és reggel ha felébred számíthat arra, hogy eltörik az állkapcsa, mert jól szájba rúgják. Nem fog élni sokáig... csak egy pár évig. Nap mint nap ezt a kínszenvedést átélve.
Ő néma, ő érte senki nem szólal fel.
De a Városvezetés! A megfelelő pozícióban lévő személyek, akik elérték, hogy egy 30 ezres város ügyeiért felelnek, nem mindennapi teljesítményt tudhatnak maguk mögött! Az általuk elért személyes sikerek mögött munka van, tanulás van, áldozat van. És akik ilyen sikereket tudtak elérni, akiben ekkora ERŐ van, azokat arra kérjük, segítsenek!
Ha most magukban azt érzik, hogy márpedig ...
Kérhetjük, hogy tegyenek még többet?
Kéréseink:
1. Állítsanak fel egy ideiglenes munkacsoportot egy hosszútávú stratégia kiépítéséhez.
2. A városfejlesztési bizottságban legyen egy társállatokért felelős referens, aki számonkérheti, felügyelheti a terv végrehajtásának sikerességét
3. Koordiálják a civil állatvédők munkáját (segélyvonal, ahol minden esetet iktatnak, így később számonkérhető a felelőtlen gazda chip, oltás, kerítés tekintetében)
4. A külterületeken legyen nem önkéntes alapú ebösszeírás és problémafeltárás, kóborló (nem kóbor) állatok miatt a lakóterületek elkerítése, kerítés javítás, javíttatásra felszólítás avagy telepítés.
5. Külterületeken folymatos, minden napos (minimum 30 perc), következetes rendőri ellenőrzés, bírság, eltiltás, elkobzás, renitens (állataikat újra és újra utcára engedő) gazdák szankcionálása
6. Legyen városi szintű kommunikáció:
- a helyes tartásról (azért ássa fel a kertet a kutya, mert nincs lesétáltatva)
- ivartalanítás fontosságáról, a nem kívánt szaporulat okozta menhelyi örökbefogadási esélyek csökkenéséről
- szaporítók ártalmas tevékenységéről, embertelen, állatkínzó kiskutyagyárak létezéséről.
- a kóbor állatok helyes segítéséről (segélyvonalon bejelentés, ideiglenes felügyelet, chip nézetés)
- kötelező chipezésről (menhely által befogott kutyák 16,6 százaléka chipes),
- védőoltásokról, szívférgesség elleni védekezésről
- befogadási kedv növeléséért az állattartással járó előnyökről (közös séták, kirándulások, a szociális elszigetelődés, depresszió, túlsúly ellen, egészséges életmódhoz ajánlott a kutyatartás a vele járó rendszeres testmozgás miatt, ingyenesen igényelhető ebürülék felszedő zacskók biztosítása)
Az összefogás mindig nagy dolgokat volt hivatott teljesíteni.
Az 5. csoportba tartozó jóérzésű városlakók, ezzel a petícióval kifejezik és bizonyítják a városvezetésnek, hogy ez egy olyan téma, ami több ezer ember szívét facsarja össze nap, mint nap.
Most támogatásunkról és tenni akarásunkról biztosítjuk Önöket és az Állatvédőket.
Együtt kiállunk azokért, akiknek nincs hangjuk. Csak a színtiszta szeretet a szívükbe. Ők az állatok!
Iván Szandra Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével