Péterfy-Novák Éva nyílt levele Varga Judit igazságügyi miniszterhez. Amennyiben egyetértesz a tartalmával, írd alá a petíciót.

Nyílt levél Varga Judit igazságügyi miniszternek  

Tisztelt Miniszter Asszony, Kedves Judit!  

Péterfy-Novák Éva író vagyok, de most, mint nő, mint anya írok neked.

Először is engedd meg, hogy mint földimet (én, mint egykori miskolci diák, például sok szörpöt megittam igen tiszteletreméltó édesapád által vezetett egységben), mint másik nőt, mint anyát tegezzelek.

Azt mondjuk kifejezetten sajnálom, hogy középiskolai éveinket nem ugyanabban az intézményben töltöttük (még akkor is, ha húsz év különbséggel tettük volna), mert úgy vélem, almamáterem, a Herman Ottó Gimnázium levegője, szellemisége mindenképpen jót tett volna neked.

De nem azért írok neked, hogy azon lamentáljak hogyan, és mikor vált belőled olyan ember, amilyen ma vagy, és mivel nem szeretnék túl hosszú és unalmas lenni, így a lényegre is térek.

Szeretném, ha elmondanád nekem, nekünk, akiket ez érdekel (mert sokunkat érdekel), hogy hány nőnek és gyermeknek kell még meghalnia, hogy komolyan vedd a családon belüli erőszakot.

Hogy komolyan vedd nőként, anyaként.

Hogy komolyan vedd miniszterként. 

Szeretném, ha válaszolnál arra, hogy a féléven belül három „családirtás” elegendő indok-e arra, hogy legalább résnyire kinyisd a szemed, hogy átértékeld a lekezelő, lenéző kommunikációdat ezzel kapcsolatban.

Szeretném, ha magyarázatot adnál arra, hogy ki a felelős a 2019. december 15-én Győrben elkövetett családirtásért.

Ne maszatolj kérlek, én nem azokat a személyeket keresem, akik engedték a láthatást (nyilván a törvény által megkötött kézzel, akár téves szakértői véleménnyel, amivel kapcsolatban szintúgy tudjuk, mennyire kötött a kezük), mert véleményem szerint „fejétől büdös a hal”.

Azt mondd meg nekem, drága Judit, kedves földim (aki anya, asszony, nő vagy), hogy rajtad kívül kik azok (ha lehet kérnem név szerint), akik úgy vélik, hogy az Isztambuli Egyezmény ratifikálása veszélyes a társadalomra, akik szerint többek között a 31. cikk (amit azonnal idézek is, hogy figyelmesen elolvashasd), nem más, mint politikai hiszti.

Ha most anyámat idézném, akkor azt mondanám, hogy adok én nektek mindjárt olyan politikai hisztit, hogy arrulkódulsz,  de nem idézem anyámat, így csak annyit kérdezek, hogy nőként, anyaként, miniszterként  véleményed szerint van-e neked felelősséged a tegnap történtekben.

És ne, ne háríts Judit, ez nem az a szint, amikor lesöpörheted magadról a mocskot. Ez az a szint, amikor ki kell állnod, elnézést kell kérned, és azonnal kampányolnod kell a ratifikálásért.

Hogy értsd is, mire gondolok, idemásolom az Isztambuli Egyezmény 31. cikkét. Kicsit nagyobb betűre is váltok, hogy könnyebben el tudd olvasni.

31. cikk — Szülői felügyeleti jog, láthatási jog és biztonság A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a szülői felügyeleti jogra és a gyermekláthatási jogra vonatkozó határozatok meghozatalakor figyelembe vegyék a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszakos cselekményeket. A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a láthatási jog vagy a szülői felügyeleti jog gyakorlása ne veszélyeztesse az áldozat vagy a gyermekek jogait és biztonságát.  

Reménykedve (mert ugye az hal meg utoljára) várom válaszod.

Szeretettel ölel: Évuka

#meddigmég  

#arrulkódultok