#78: -

Numerus Clausus törvény, meg ami arról tudható…

1920. szeptember 26-án jelent meg a Numerus Clausus törvény, melyet 1945 után félévszázadig „zsidó” törvényként tituláltak, s akiknek ez érdekük, teszik ma is. Teszik, kihasználva, hogy az 1920: XXV. Törvénycikk szövegét, annak rövidsége ellenére a társadalom nem ismeri, s előbb-utóbb készpénznek veszi, amit gyakran ismételnek. Pedig a tények mást mutatnak.

A „Nagy háború”, ahogy az első világháborút sokáig nevezték, erősen felborította a közép-európai térség vallási és etnikai viszonyait. Így, bár meglepő, de a Huszadik Század című folyóirat 1917-ben feltett körkérdésére a polgári zsidó családból származó Jászi (Jakubovics) Oszkár válaszában felvetette valamifajta numerus clausus háború utáni bevezetésének szükségességét (Lásd: Litván György Jászi Oszkárról írt könyvét, és Pelle János ahhoz írt recenzióját – Magyar Szemle, 2004. június). Így az első Teleki-kormány idején bevezetett Numerus Clausus törvény az akkori viszonyok ismeretében szükségszerűnek látszott, s bármily furcsa nem mondott ki negatív diszkriminációt. A törvény ugyanis sem a zsidóságot, sem más valláshoz, vagy etnikumhoz való tartozást nem nevez meg, s nem mond ki korlátozást.

Ez utóbbi alátámasztására érdemes idézni a mindössze egy oldalnyi terjedelmű, négy §-t felölelő törvény lényegi, 3. §-ának harmadik bekezdését, mely az egyetemi karokra való beiratkozás rendjét szabályozza:

„Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, más­felől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.”

Mindenkinek ajánlom, mielőtt „zsidótörvénynek” titulálja a Telekinek felrótt Numerus Clausus törvényt, figyelmesen olvassa el a fenti bekezdést, vagy akár a teljes törvényt, s keresse ki a diszkrimináló passzusokat.

Nem fog találni! Amit az is alátámaszt, hogy 1938-ban, a valóban már „zsidótörvénynek” minősülő 1938. évi XV. törvény bevezetése előtt a hivatalos magyar statisztikák a következő adatokat mutatták (1930. évi népszámlálás, ügyvédek vonatkozásában):

Országosan:

A táblázatból látszik, hogy országos viszonylatban összesen 5473 ügyvédből 2693 volt zsidó, azaz az ügyvédek 49,3%-a.

Budapesten:

A táblázatból látszik, hogy Budapesten összesen 2730 ügyvédből 1523 volt zsidó, azaz az ügyvédek 55,8%-a.

(Adatok forrása: Vértes Róbert: Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938-1945. Polgár Kiadó kft. 1997)

A fenti adatok alapján bizton állíthatjuk, hogy a „zsidóellenes” törvénynek mondott Numerus Clausus hatása nem érvényesült, talán nem is alkalmazták.

De az aggályoskodó nem fog találni zsidóellenességet a Numerus Clausus törvény 1928, évi módosításában sem, mely módosítás eltörölte a népcsoporthoz tartozás alapján történő támogató válogatást és a fent idézett 3. § harmadik bekezdését az alábbi módon – igen bölcsen – változtatta meg (1928. évi XIV. törvény):

„A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról szóló 1920. évi XXV. törvénycikk 3. §-ának harmadik bekezdése helyébe a következő szöveg lép: Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérő megelőző tanulmányi eredményeire, illetve szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy elsősorban a hadiárvák és a harctéri szolgálatot teljesítettek és a közalkalmazottak gyermekei, továbbá a különféle foglalkozási ágakhoz (mezőgazdasághoz, iparhoz, kereskedelemhez, szabad foglalkozásokhoz stb.) tartozóknak gyermekei az ezen foglalkozásokhoz tartozók számának és jelentőségének megfelelő arányban jussanak a főiskolákra és a fölvettek száma az egyes törvényhatóságok között is igazságosan osztassék fel. A vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyel arra, hogy ezek a szabályok megfelelően alkalmaztassanak.”

A ma oly gyűlölt kirekesztést ebben a szövegben sem lehet találni, s ha belegondolunk, hogy a foglalkozási ágak közül a kétkezi munkás, legyen az mezőgazdasági, vagy ipari munkás alkotta az akkori Magyarország társadalmának zömét, úgy nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az „úri Magyarország” törvényhozása a szegényebb rétegeket igyekezett, mai szóval: helyzetbe hozni.

Nagyon sajnálatos, hogy az ügyben leginkább érintettek mindezt másként látják, vagy érdekeik ezt másként mondatják velük, és aszerint cselekszenek.

Dobai Miklós

Az itteni zsidóságnál szemtelenebb, gátlástalanabb, pofátlanabb banda nincs még egy a világon !!Ezeket nem ajnározni, hanem kizavarni kell az országból !!Keresztapám a gettó levente parancsnoka volt jó ideig, kirándulni, lövészetre, táborozni vitte a századát, ilyenkor emelt fejadaggal és remek ellátmánnyal üdültek az" agyon sanyargatott" zsidó ifjoncok !! Ilyen  zsidó lélek, mert most meg veri magát, követel, hazudozik !

http://www.youtube.com/watch?v=9UxprNWTKPw

A Magyar Justitia Bizottság nyílt levele

Lázár János államtitkár úrnak, a Miniszterelnöki Hivatal vezetőjének

Tisztelt Államtitkár Úr!

A Magyar Justitia Bizottság, valamint számos választópolgár  nevében (saját személyemet is beleértve) – rendhagyó módon – fordulok Önhöz a holokauszt tárgykörében kifejtett  állásfoglalásának átgondolását és  módosítását kérve, mert véleményünk szerint az Ön  ominózus nyilatkozata részben hamis történelmi alapokra épül, részben pedig ellent mond a jog és az igazság nemzetközileg is elfogadott kritériumainak.

El kell utasítanunk  az Ön által hangoztatott tételt, miszerint a magyarok a bocsánatkérést tekintve adósai a magyar zsidóságnak. Igazolható, hogy semmilyen adósságunk nincsen, az egykori szélsőséges bűnözök elítélése maradéktalanul megtörtént, a többieknek pedig pontosan annyi köze volt a nácik által beindított és erőltetett deportálásokhoz, mint az ország  zsidó származású magyar állampolgárainak. Többek között azoknak, akiket a hazánkat „felszabadító”  Vörös Hadsereg kiengedett a gettóból, és akik  hálásak lehetnek Horthynak a gettóba zárásukért, mert a németek által megszállt európai államok zsidósága nem részesülhetett  hasonló „kegyben”, mivel elsöprő százalékukat likvidálták  Hitler, Himmler  és  Eichmann pribékjei, nem elfelejtkezve Sztálin  kitelepítési és likvidálási akcióiról.

A kollektív bűnösségnek elvi, valamint gyakorlati mesterei a nácik és a bolsevikok voltak (bár Benes Eduard is prófétájuk lehetne), és sajnálatos hogy Lázár úr is (közvetlen vagy közvetett módon) ennek az elvnek a híve, sőt törvényerőre kívánja emeltetni.

Tisztelt Lázár Úr!  2014 nem lehet a holokauszt emlékéve, legfeljebb papíron és szólamokban, mint ahogyan nem lehet (és értelmetlen) az Ön által említett felejtés tilalmát törvényerőre emelni, valamint a bocsánatkérést a nemzeti identitás részévé tenni, mert ha az identitás a kulturális értékek azonossága, (támaszkodva a közös nyelvre és történelemre) akkor  a bocsánatkérés csak úgy lehet ennek a része, mint a parlamentnek a vidámpark.

Ami pedig a szembenézés és  felejtés tilalmát illeti, az nem más, mint egy időben, tartalmában és aktualitásában is olyan ellenőrizhetetlen, végrehajthatatlan, valamint illékony törvény lenne, amely csak az ostoba és használhatatlan törvények számát szaporítaná.

Feldmájer úr  is fatális tévedésben van, amikor a nemzeti szembenézésről értekezik, mivel kis országunk többet tett a zsidóságért, mint bármelyik európai állam,  vagy más kontinensek államai. Talán a deportáltak közül ide jöttek vissza legtöbben a második világháború után, itt találták meg a számításukat, itt részesültek a  legtöbb jóvátételben és  egyetlenegy sem  került a hajléktalanok táborába!

A Mazsihisz ügyesen elhallgatja azokat a személyeket, akik  életük kockázatásával segítették a gettóban lévőket, és azokról sem emlékeznek meg, akik fegyverrel léptek fel a németek és a nyilaskeresztes legények ellen. Még csak válaszra sem méltatták a hasonló tárgyban készült  leveleimet. Arról már nem is beszélve, hogy  zsidó honfitársaink egy szóval sem ítélték el a magyar állampolgárok „málenkij robotra” történt deportálását vagy a Tito által levezényelt  magyar ajkú polgárok  tömeges, mintegy 40 ezer fő  kivégzését. (Annak ellenére, hogy  sokukat összedrótozva, élve égették el a felgyújtott szalmakazlak lángtengerében, amely a németek által alkalmazott gázosítási módszerhez viszonyítva a holokauszt legborzalmasabb  változatának minősült! )

Mi ezt sem felejtjük el,  ezért az Ön  vagy a Mazsihisz által  tervbe vett  2014-es holokauszt emlékévvé való nyilvánítását  – a tartalma miatt –, kifejezetten a diszkrimináció és  az elfogultság  tipikus  példájának tartjuk! Ez vonatkozik a bocsánatkérésre is, mert egy nemzet nem kérhet bocsánatot, mivel az a kollektív bűnösség elismerését és alkalmazását jelentené.  Az egykori  kivégzett bűnösök  eleve nem is kérhetnek bocsánatot, a többieknek pedig  nincs miért! Ugyanakkor azt sem felejtettük el, hogy  Kun (Kohn) Béla, Rákosi (Rosenfeld), Kádár  bandája sem kért bocsánatot pedig az ő számlájukat is  kivégzettek, megkínzottak és kitaszítottak sokasága terheli.

Biszku elvtárs például még büszke is a tettére, szép nyugdíjjal éli a világát, de nem hallani arról, hogy a Mazsihisz szorgalmazná a felelősségre vonását vagy a bocsánatkérését, többek között  a zsidó honfitársaink  kivégzése miatt.

Mi  kategorikusan elutasítjuk Lázár úr  és a Mazsihisz tervezett lépését,  kikérjük magunknak, hogy a magyar nemzetet ismét megbélyegezzék és megalázzák, ezzel is továbbszítva az ellentéteket a történelmet nem ismerők, valamint az igazságot képviselők között.  Meggyőződésünk, hogy minden  magyar állampolgár (faji vagy nemzetiségi hovatartozásától függetlenül) önérzetét sértenék ezek a semmire sem vezető,  semmilyen pozitív  előjelű eredményt nem hozó,  egyes elfogult  személyek által kiizzadt elképzelések valóra váltása.

Befejezésként: mi nem differenciáljuk a történelmi tényeket, az áldozatok és a  hóhérok  hovatartozását.  Minden ártatlan áldozat  megérdemli, hogy emlékét megőrizzék, és minden hóhér, hogy elnyerje méltó büntetését! Ennek szellemében ellenezzük  a   Lázár úr  nyilatkozatában foglaltak realizálását, és nyomatékosan kérjük,  hogy ezt a kérdéscsomagot ugyanúgy felejtsék el, mint a kommunista bűnösök felelősségre vonására vonatkozó választási  ígéretüket.

Tisztelettel, az MJB nevében: Prof. Dr. Bokor Imre

Egy eretnek kérdéscsomag: Vajon kitől kért bocsánatot Zoltai Gusztáv úr, egykori munkásőr, MDP és MSZMP tag, Landeszmann egyik támogató munkatársa, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, a Zsidó Világkongresszus  magyarországi elnöke, a Mazsök (Magyarországi  Zsidó Örökség Közalapítvány) társelnöke, a Magyar Köztársasági Érdemrend  csillagokkal ékesített  középkereszt, valamint  a Pro Fidelia  érdemrend tulajdonosa és Budapest díszpolgára,   vagyis a bocsánatkérésre felszólítandó magyarság  (kiemelten) oszlopos tagja? Önmagától? A Mazsihisztől? A magyaroktól? Senkitől.

A fenti anyag körlevélben történő megköröztetése után,  egyes  vállaszolók  még szalonképesebb válaszlevele:

-az iménti csúszómászó újabb  levele: "tudod mit, már így is megkereslek!!!!"