A Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság részére

Az itt magyarokat mocskolódóknak!

Nagyobb magasságokban is szétválik, ami nem összetartozó...
Ez az ország a Kosztolányi Dezső-félék hazája! Kertész-félék pedig menjenek máshova gyomlálni. Ez nem az ő országuk. Úgy gondolom, ez elég érthető még viccesnek és követőinek is.

Kosztolányi Dezső (Új Idők, 1927. december 18.):
"Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok."

Kertész Imre: Mentés másként. Bp., Magvető, 2011, 46. o.
"Ami irodalmi hovatartozásomat illeti, le kell szögezni néhány tényt, hogy tévedésben ne éljek. A magyar irodalomhoz nem tartozom, és soha nem is tartozhatom oda. Én valójában ahhoz a Kelet-Európában létrejött zsidó irodalomhoz tartozom, amely a Monarchiában, majd az utódállamokban, főként németül, de sohasem a nemzeti környezet nyelvén íródott, és sohasem volt része a nemzeti irodalomnak. Kafkától Celanig húzható meg ez a vonal, és ha folytatni lehet, velem kell folytatni. Az én szerencsétlenségem, hogy magyarul írok; szerencsém azonban, hogy munkáimat németre fordították - még ha a fordítás csak árnyképe is az eredetinek."