A Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság részére

Az írás 1948 óta többször is megjelent
Rabbi Michael Dov Weissmandl
1. Igaz-e, hogy 1941-ben és 1942-ben is a német Gestapo az európai zsidóknak újra felajánlotta a Spanyolországba való átszállításukat, amennyiben lemondanak németországi és a megszállás alatt álló franciaországi vagyonukról.
a) a deportáltak közül senki nem utazhat Spanyolországból Palesztinába és,
b) a deportáltakat Spanyolországból az USA-ba és a Brit tartományokra szállítsák át, ahol letelepedhetnek; részükre belépési útlevelet az ott élő zsidóság intézné.
c) $1000 váltságdíjat fizet a Zsidó Ügynökség minden családért, amikor azok megérkeznek a spanyol határra; naponta ezer család érkezik.

2. Igaz-e az, hogy a cionista vezetők Svájcban és Törökországban megkapták ezt az ajánlatot azzal a világos magyarázattal, hogy a deportáltak célállomásai -- Palesztina kivételével -- a Gestapo és a Mufti közötti egyezmény alapján jött létre.

3. Igaz-e, hogy a cionista vezetők válasza erre nemleges volt, a következő megjegyzésekkel:
a) a deportáltak célállomásának kizárólag Palesztina jöhet számításba;
b) az európai zsidóknak el kell fogadniuk a nagyobb szenvedést és halált, sokkal nagyobbat, mint más nemzeteknél ahhoz, hogy a dicsőséges szövetségesek a háború végén beleegyezzenek egy zsidó állam megvalósításában.
c) váltságdíj nem lesz.

4. Igaz-e, hogy a Gestapo-ajánlatra küldött nemleges [cionista] üzenet a gázkamrák létezésének tudtával jött létre; az ajánlat visszautasítása esetén ez utóbbi lenne az alternatíva.

5. Igaz-e, hogy 1944-ben, a magyar [zsidó] deportálások idején is született hasonló ajánlat, ami szerint a magyarországi zsidók teljes létszámának a megmentéséről volt szó.

6. Igaz-e, hogy ugyanaz a cionista rangszervezet újra visszautasította az ajánlatot (miután a gázkamrák már milliók életét követelte.) [A híres nácivadász Simon Wiesenthal írta a „Stars and Stripes”-ban, 1993. január 24-én, hogy „német földön nem voltak megsemmisítő táborok, a zsidók „elgázosítása” csak Lengyelországban történt.” - tj]

7. Igaz-e, hogy a háború idején a tömegmészárlások magaslatán, az angol Parlament 270 tagja, -- a Németországgal való diplomáciai tárgyalásoknál -- mintegy félmillió európai zsidó elszállítását javasolta, akiket áttelepítettek volna a Brit tartományokra.

8. Igaz-e, hogy ezt az ajánlatot a cionista vezetők ezzel utasították vissza: ► "Kizárólag Palesztinába!"

9. Igaz-e, hogy az angol kormány 300 rabbinak és családjaiknak adott ki útleveleket, hogy Törökországon keresztül menjenek a Mauritius-tartományokba. A Zsidó Ügynökség leszabotálta ezt a tervet mondván, hogy ez nem egyéb, mint hűtlenség Palesztina iránt, és a 300 rabbit és családját el kell gázosítani.

10. Igaz-e, hogy a fent említett tárgyalások alatt Chaim Weizmann, Izrael első államférfia ezt mondta:
"A zsidó nemzet legértékesebb része már Palesztinában van, és a Palesztinán kívül élő zsidók nem fontosak."

Weizmann 'csapatkapitánya' Greenbaum azzal erősítette meg ezt a kijelentést, hogy "egyetlen tehén Palesztinában többet ér, mint Európa összes zsidaja."
Hasonló kérdéseim lennének még, amelyeket intézhetnék ezekhez az ateista degeneráltakhoz, - akiket úgy hívnak, hogy "zsidó államférfiak", - de egyelőre hadd válaszoljanak meg erre a tíz kérdésre. Ezek a nagy előrelátó cionista "államférfiak", véget akartak vetni kétezer éves isteni zsidó alárendeltségnek és politikai engedelmességnek. Erőszakos harciasságukkal Európában lángra gyújtották az antiszemitizmust, és sikerrel egybeforrasztották a zsidógyűlöletet náci-Németország és a környező országok között. Ezen államférfiak szervezték meg 1933-ban a Németország elleni bojkottot, ami annyit ártott Németországnak, mint amikor szúnyog megcsípi az elefántot - ugyanakkor balsorsot hozott az európai zsidóságra.
Abban az időben, amikor Amerika és Anglia még békességben élt együtt a Hitler nevű veszettkutyával, a cionista "államférfiak" cserbenhagyták az egyetlen politikai egyetértést, és a bojkott miatt őrjöngő kétségbeesésbe taszították a német vezetőt. [Igen, a világ zsidósága „hadat üzent Németországnak” az újságok erről világszerte is beszámoltak. A London Daily Express (1933. március 24.) az első oldalon jelentette, hogy „Júdea hadat üzen Németországnak”.]

A zsidó történelem legkeserűbb időszaka után, a cionista "államférfiak", becsalták az összegyötört menekülteket a DP-táborokba, ahol éhínség és megaláztatás várt rájuk, vagy pedig a választás lehetősége: kivándorlás sehová máshová, csak Palesztinába. A cionista "államférfiak" fellázították és lázítják ma is az elkeseredett zsidó ifjúságot a hasztalan háborúra az olyan világhatalmak ellen, mint például Anglia, meg az arabok milliói.
Ugyanezen cionista „államférfiak” nyomják előre a világot újabb háborúba, ami teljesen a Szentföld körül forog. Hogy mi történik majd az arab félholdas Palesztina zsidó lakosságával, Európában vagy az USA-ban, - őket nem érdekli. A világon az egyre nagyobb antiszemitizmus az ő "államférfiasságuknak" köszönhető.

A "szeretlek Izrael" álarc mögött, a cionista „államférfiak” rávettek sok zsidót arra, hogy a Tóra és a Bölcsek helyett a cionizmus gazember alapítójának legyenek a rajongói. Nagy a jelentősége annak, hogy Herzl, a diaszpóra kérdéseinek megoldásaként eredetileg a zsidók keresztény hitre való áttérítését akarta. Csakhogy ezt nem fogadták el a zsidó tömegek, s ezért Herzl megmaradt a cionizmusnál. […]
________________________________________
Talán még emlékszünk, amikor II. János Pál pápa 1982. október 20-án katolikus főpaptársaival Auschwitzban a "4 millió zsidó áldozat", hatalmas kőtáblákra, 19 nyelven bevésett nevei előtt imádkozott. Ha akkor valaki megkérdőjelezte a "4 milliós számot", akkor egyértelműen holokauszt-tagadó lett! Aztán 1989. novemberében a sajtó bejelentette, hogy a “4 milliós” szám megváltozott.
1990. júliusában az Auschwitz Múzeum igazgatósága úgy döntött, hogy “az emléktáblákról a neveket le kell kaparni, mert új megállapítások szerint a 4 milliós szám túlzott és nem felel meg a valóságnak, és csak másfélmillió áldozatról lehet szó”. — De akkor honnan vették a többi 2.5 millió nevet, amit korábban a táblákra véstek? A lekaparások nem sértik a halottak emlékét?

Jeruzsálemben, Jehuda Bauer 1989 őszén így nyilatkozott:
“... Auschwitzban nem négymillió zsidó pusztult el, hanem csak 1.5. De ez nem az áldozatok számának a lecsökkentése, hanem csak kiigazítása.” [”Not reduced, but corrected!” /forrás: The Canadian Jewish News]
“…a lengyel kommunisták által kitalált és propaganda célokra felhasznált korábbi 4 milliós számot most nem lecsökkentették, hanem csak kijavították. A holocaust összáldozata 5.8 millió, ami a helyesbítéssel nem változik.”
De kik voltak azok a gonosz lengyel kommunisták? J. Bauer állítja, hogy “a 4 milliós áldozatszámot nagyon sokáig lengyel kommunisták és nacionalisták terjesztették politikai propaganda célokra.” - És ezt eltűrte a Zsidó Világtanács, a B’nai B’rith vagy akár a Simon Wiesenthal Központ?!

Néhány számváltozás is történt bizonyos márványtáblákon, és a «gázkamrák» létezése körül is jócskán szaporodnak nemcsak kérdések, de válaszok is! Manapság már nem lehet kifogás arra, hogy nincs elég feldolgozott anyag a második világháború eseményeit és adatait illetően! Akit érdekel a téma, a világhálózat bőséges információval szolgál – pro és kontra‼ Szegény Gólem, porladozik!