Megvédjük a magyar nyelvű oktatást a MOGYE-n

#62-höz: Ejnye-bejnye Vendek1991, ön is a júdaméré csicskása lett, vagy ennyire tájékozatlan? Nagyapám 1916-ban Marosvásárhelyen született. Magyar állampolgárként! Ha élne – isten nyugtassa – idősebb volna, mint Románia. Sajnos abban igaza van, hogy “akarhogy is Romaniaban elunk es a roman nyelvet tudni kell”, viszont próbáljon benézni a fa mögé, hogy láthassa az erdőt. Ne csak a román nyelvtudást ajánlgassa, hanem a történelemismeretet is. Nézzük meg az időarányokat. Erdélyt csak 93 éve bitorolják az oláhok, előtte egy ezredéven át a Magyar Királyság szerves része. Visszakanyarodva a nyelvtudáshoz, nem elhanyagolható tény az sem, hogy az 1900-as népszámlálási adat szerint Magyarország össznépességének 40 százaléka nem tudott magyarul. (A magyar nyelv hivatalossá tételét az 1843-44-es országgyűlés fogadta el.) Ha úgy gondolkodtak volna mint ön, hogy “Magyarországon élünk és a magyar nyelvet tudni kell”, most nem kéne hasonló petíciók aláírására buzdítsuk a magyarságot.
A román nyelv elsajátítása az elemi osztályokban kezdődik és nem az egyetem gyakorlati óráin. Ami a román nyelvű gyakorlati oktatást illeti, tényleg hasznos lehet, de csak úgy, ha mellette bevezetik a magyart is. Gondolkodni és tanulni mindig anyanyelven a legkönnyebb. Bezzeg Ceauşescu annak idején nem féltette a regáti románságot a nagy számban kihelyezett magyar rezidens orvosoktól. (ha gondolja szívesen összehozom a családorvosommal, aki Bákóba volt “száműzve”, ennek ellenére pályája felfelé ívelt, és jelenleg klinika vezető lehetne, annyira megszerették és megbíztak benne. De neki többet ért a magyar szó, így hát az első adandó alkalommal átkelt a Kárpátokon és hazajött.)
Azt is modja ön, hogy ” hagyni kellene az egeszet ugy ahogy van, hisz eddig igy is jol volt nem kell valtoztatni azon mi mar regota mukodik igy vagy ugy”. Egyetértek. Valóban meg kellett volna hagyni az ezeréves határokat, hisz csakugyan egy működőképes magyar államot övezett. De szűkíthetjük a kört: az oláhok miért nem hagyták működni a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemet, vagy a helyére lépett Bolyai Tudományegyetemet? Lépjünk még közelebb a tűzhöz. Az 1945-től ’62-ig állami magyar (!) tannyelvű egyetemként működő, akkortájt nagy hírnévnek örvendő mai MOGYE-en miért kellett és hogy lehetett bevezetni a román tagozatot, és kötelezővé tenni a román nyelvű gyakorlati oktatást?
A magyar tanerő-utánpótlás hiánya az egyetem román többségű vezetőin és a mindenkori román kormány politikai akaratán múlik Hiszen az egyetem egykori magyar vezetősége kiharcolta a Groza-kormány hozzájárulását ahhoz, hogy több mint harminc magyar állampolgárságú tanárt szerződtessen (többek között a Bolyai TE híres professzorait), igaz ezt a lehetőséget 1947-től a román hatóságok véglegesen beszüntették. Ugyanez ma 2013-ban a demokrácia kellős közepén és európai uniós tagállamként csakugyan lehetetlen lenne? Pedig a négy magyarországi orvosi egyetem (a budapesti, a pécsi, a debreceni és a szegedi) elfogadott egy hétpontos „Támogató Nyilatkozatot”, amelyben vállalják, hogy megalakulása esetén, az önálló magyar oktatási egységnek oly mértékű segítséget nyújtanak, hogy az legkésőbb egy éven belül teljesíteni fogja az összes ARACIS kritériumot.
“Az erdélyi magyarság kultúrélete elképzelhetetlen egyetem nélkül, természetesen az általános anyanyelvi oktatás garantálása mellett”- mondta Csőgör Lajos, az egyetem első rektora.
“Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember.” (Gróf Széchenyi István)