Háziállatok ivartalanítása államilag támogatottan

Állatmenhelyen dolgoztam. 250 férőhelyen 300-400 kutya volt folyamatosan, akik az új gazdit várták. Én a karanténban dolgoztam, ahol szintén maximális létszám felett voltunk szinte mindig. Higgyétek el sok mindent láttam. Megkínzott, lesoványodott kutyákat, akiknek már arra sem volt erejük, hogy egyenek. Megvakított, megnyomorított állatokat. Kölyköket, akik sokszor olyan férgesek voltak, hogy maga a féreghajtó beadása végzett velük. Szuka kutyákat, akik feláldozták életüket a kölykeikért. Tőlünk csak ivartalanított kutyákat és cicákat lehet örökbe fogadni. Ahhoz, hogy valamelyest normalizálódjon a helyzet, valóban ivartalanítani kéne. Ugyanakkor van ezzel némi fenntartásom is. Mármint ha kötelezővé tennék az ivartalanítást. Az első, hogy úgy sem tartanák be. Pont azok nem tartanák be, akik most is az erdőbe, kukába, útmellé dobják a szaporulatot. Mint ahogy a chip is kötelező, még is több ezer kutyában nincs a mai napig sem. Sőt a veszettség elleni oltást sem adatják be sokan a kutyáiknak. A másik, talán legfontosabb, hogy mi lenne a génekkel? Mert ugye a génmegőrzés szerepében nagyon nagy szerepük van a "falusi keverék" kutyák. Ha csak és kizárólag tenyésztőktől lehetne venni kutyát, annak igen borsos ára lenne. A "kis" emberek el is felejthetnék a kutyatartást. Nem beszélve a túltenyésztett kutyákról. A keresett kutyafajtákat a felelőtlen magukat tenyésztőnek hívó szaporítók tönkreteszik. Ahhoz, hogy egyszer újra egészséges, normális idegrendszerű kutyák legyenek a fajtatiszta állatok között, szükség van a keverékek ellenálló képességére. A kötelező ivartalanítás pedig kiölné ezeket. Szóval amellett, hogy egyet értek az ivartalanítással, aggályaim is vannak. Valahol a természetes egyensúlyt kéne megtalálni.