Az akác legyen hungarikum!

#213: Janeex -  

A fehér akác az észak-amerikai őshazájának (Pennsylvania) erdeiben egy ritka szálankénti elegyfaj, és ott egyáltalán senki nem tekinti gyomfának, igaz, nem is ültetik vagy telepítik. Összefüggő állományokat nem is alkot, pláne elegyetlenül. Szálankénti jelenlétén túl a kiscsoportos megjelenése fordul még elő az erdőállományokban. A természetben előforduló egyedei legfeljebb száz évet szoktak megélni.

Az akác kimondottan fényigényes fafaj. A Kárpát-medence őshonos fafajai által alkotott hazai erdőállományokban elsősorban ott telepszik meg spontán módon, ahol az egyszintes erdő koronaszintjét olyan fafaj alkotja - pl. tölgyek -, melyek koronaszintje ún. fátyolszint, azaz erősen fényáteresztő; vagy pedig ahol a koronaszintben erős záródáshiány jelenik meg. A záródáshiányos állományrészek benapolt lékjeiben valóban tömegesen verődhet fel az akác, természetesen nem önmagában, hanem más fényigényes, pionír jellegű vagy félárnytűrő fa- és cserjefajokkal együtt.

Az akác kifejezetten nem szokott tömegesen megtelepedni többszintes, zárt elegyes jegenyefenyvesekben, tiszafásokban, bükkösökben, lucosokban, gyertyánosokban, hársasokban, juharosokban, szilesekben, stb. Spontán megjelenése ilyen állományok esetében is elsősorban az erősen benapolt vágásszegélyeken jellemző, állománybelsőben már nem.

Az akác fényben gazdag állományok közül elsősorban nemesnyarasok, hazai nyarasok, idősebb erdei és feketefenyvesek, kocsányos és kocsánytalan tölgyesek, valamint cseresek alatt szokott megjelenni. A Kárpát-medencében a több ézezredes erdőhasználatok (égetéses irtás, legeltetés, avargyűjtés, makkoltatás, stb.), valamint a több évszázados intenzív erdőgazdálkodás (tarvágások, sarjadztatás, cserkéregtermelés, hamulúgtermelés, faszénégetés, ültetvényes állománynevelés, stb.) miatt, s ezen belül is leginkább a 14. század második felétől mind elterjedtebb uradalmi tölgygazdálkodás miatt a fényben gazdag erdőállományok terjedtek el, kiszorítva az őshonos, önfelújító, árnytűrő fafajok alkotta állományokat (lásd előző bekezdés). Tehát az erdőhasználatok révén kialakult ill. fennmaradt mai erdőállományok zöme kimondottan kedvez a fényigényes akác szálankénti vagy kiscsoportos megjelenésének.

A hazai egyszintes ill. közel elegyetlen tölgyeseink túlnyomó többsége éppúgy gazdasági érdekek mentén alakult ki a középkorban és az újkorban, mint a mai akácültetvények. Egyszerű, míg nem volt az akác, kellett a minőségi tölgyrönk, hegyvidéken pedig a lucrönk. A Kárpát-medencében soha nem dívott a l'art pour l'art öncélú erdőfenntartás, az erdők minél sokrétűbb gazdasági kiaknázása nélkül. De Európában sem.

Röviden ennyit a Kárpát-medence erdőségeinek a mai természetességéről.

Amennyiben pedig a fehér akác ezek után agresszív fafaj, akkor mit mondjuk a szintén idegenhonos gyalogakácról (Amorpha fruticosa), a mirigyes bálványfáról (Ailanthus altissima), az amerikai kőrisről (Fraxinus pennsylvanica) vagy a kései zselnicéről (Padus serotina)?...

Tisztelettel!

a Kezdeményező

egy nyírségi erdőmérnök