Az emelt angolérettségi 3. részének felülvizsgálatáért

Itt az ideje tisztázni egy-két súlyosabb félreértést a tömeges gyilkolászássá fajult emelt angol ügye kapcsán. Kezdem magam egy tragikomédiában érezni, ahol van két(?) tábor, akik mindenféle ésszerűség, racionális érv híján sértődésekhez vezető személyeskedésekkel alázzák egymást; az elmúlt hét nem szólt másról, mint utópisztikus, gyermeteg elképzelések kreálásáról, tiszteletlen sárdobálásról, fenyegetőzésekről és drámai ajtócsapkodások híréből.

Sok helyen nincsenek is tisztában azzal, hogy mit is szeretne elérni a „mag”. Mindenféle tévhit kering a szombatiból szerdaivá lett demonstrációnkról, a szervezésről, „belső harcokról”, véleménykülönbségekről, kitűzött célokról. Azért (is) írok, hogy végre mindenkit megnyugtassak: nem a kormányellenes csőcselék szenzációhajhász idétlenkedéséről van szó.

Egy csapat diák/későn tudatára ébredt felnőtt döntött úgy (az emelt érettségis hajcihőt követően), hogy él a véleménynyilvánítás szabadságával. Mert miért ne. Ha má' demokrácia.

Annak ellenére, hogy az érettségink gyatra lett (gondoljunk csak bele, az incidenst okozó hanganyag mesterséges visszhangosítása nélkül talán csak egy párhuzamos univerzum nyavalygó tinédzserei lennénk – de hagyjuk ezt a hangbigyót), szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy a nemzetközileg elfogadott normákat igenis figyelembe kell venni, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek a hasonló, érettségiket/vizsgákat érintő problémák. A mostani helyzet senkinek sem kellemes, ugye?

Az érettségi újraírása köré semmiképp nem építhetjük fel követeléseinket – az újraszervezés, felvételi határidők, logisztikai és egyéb problémák miatt. Nincs realitása az újraírásnak, annak, hogy legközelebb mentesüljünk a vizsgadíj fizetése alól, de még a félpontos rendszer kialakításáért sem érdemes küzdeni. Utópisztikus elképzelésekhez nem ragaszkodhatunk egyáltalán. Akkor mit is szeretnénk? Nyugodjon meg mindenki, törekvéseinket itt és most – mindenki előtt – megfogalmazzuk.

A kötelező, nemzetközileg elfogadott normák betartásának fontosságára hegyeznénk ki mondanivalónkat. Tiltakozásunkkal azt szeretnénk elérni, hogy az EMMI/Oktatási Hivatal belássa, a vizsgázói teljesítmények statisztikai módszerekkel történő elemzéséhez (az eredmények meghatározása előtt) hasonló rutineljárásokat nem lehet csak úgy elsunnyugni, hanem el kell végezni, mert ezek azok a mérések, melyek által objektívan megállapítható lenne, hogy egy nagy létszámú vizsga esetén mi működött (feladatként – mennyire volt könnyű/nehéz az adott példa), mi volt abszolút kudarc, hol került porszem a flottul működő rendszerbe. Amennyiben valami nem stimmel, akkor arra ott a bizonyíték egy ilyen mérést követően, ilyenkor pedig korrekciókat alkalmazva kell véglegesíteni az eredményt, ha kell egyes feladatokat/azok részeit kizárva az értékelésből. EZ RÁNK IS VONATKOZIK ---->

A csütörtöki emelt angolérettségire is el lehet végezni majd ezt az utólagos értékelést – ennek abszolút nem kellene, hogy bármiféle akadálya is legyen. A feladatok begyűjtése és feldolgozása egyetlen hét alatt elvégezhető, csekély költséggel, az egyetemeken rendelkezésre álló szakemberek bevonásával.

Hosszú távon mindenképp pozitív lenne, ha nem igyekeznének olyannyira megspórolni az ilyesfajta eljárásokat, méréseket... Mi is az akadály? Tényleg semmi.